Lírai Versek kategória bejegyzései

ÉJI VARÁZS

Csend ült az éji tájra,
Tengernek morajlása,
Halkan ritmusát adja,
Esti romantikának.

Holdfénye beragyogja,
Víztükrén arcát látja,
Úszik a hullámokkal,
Égen a csillagokkal.

A tengerpart sétányán,
Sétál egy csinos leány,
Szerelmére titkon vár,
Ő sietve jön hozzá.

Az ezüstös fénysugár,
Ölelkezve fonja át,
Kettőjüknek árnyékát,
Mely örökre eggyé vált.

Debrecen, 2022. 03. 


VÁRLAK

Várom jöttödet Kedvesem,
Hiányod szívemen üt sebet.
Erős karjaidban édesen,
Ringatózom csendesen.

Szerelmünk tüze lelkünkben ég,
Nélküled mégis oly hideg az éj.
Veled nagyon boldog vagyok én,
Napok suhannak könnyedén.

Jőj hát édes szerelmem,
Ne hagyd üresen életem.
Légy mindig mellettem,
Örökké foghatod két kezem.

Lenyugvóban már a nap,
Még jöhet a pirkadat.
De, ha a sötétség elragad,
Miénk volt minden pillanat.

Mesélünk ragyogó csillagoknak,
S vigyázzuk majd a fényünket.

Debrecen, 2016.



VÁRAKOZÁS

Minden reggeli ébredéssel,
Új élet kezdődik el.
Szívedet és lelkedet,
Reményteli várakozás tölti el.
Talán ma láthatom,
Szerelmemmel találkozhatom.

Így telik el, nap – nap után,
Múlnak az évek egymás után.
Csak vársz és vársz,
Holnap talán rá találsz.
Eljön a szerencsés pillanat,
Őt végre megláthatod,
Leírhatatlan boldogságod.

Előtted áll s te csak csodálod,
Keresed a szavakat, de nem találod.
Mondanád mennyire szereted,
De most még nem teheted.
Földöntúli érzés járja át lelked,
Fáj meg nem ölelheted.

Az idő meg nem áll,
Találkozásotok pillanata lejár.
A búcsúzás nehéz,
Hiszen újra csak remélsz.
S még nem tudhatod,
Majd újra, Őt mikor láthatod.

Szemének fényét,
Szívedben örökre megőrzöd.
Szavainak dallamát,
Míg élsz, lelkedben őrzöd.
Szeretnél vele boldog lenni,
Szeretnéd őt boldoggá tenni.

De várnod kell rá,
Amíg lelke ezt megérzi.
Nem tehetsz mást,
Csak reményteli várakozást.
Talán majd egyszer,
Ő kezdeményezi a találkozást.

Debrecen, 2012.

VÁGY HAJNALÁN

Írta: Poór Edit – Nagy Károly

A vágy hajnala ragyog ránk,
Mint fényben fürdő napsugár.
Ragyogj – ragyogj reánk hatva,
Fényutunkat megmutatva.

Csillag szemed csillan most rám,
Csókos ajkad tapad hozzám,
Karjaidban így jó lenni,
Örökké egymást szeretni.

Szerelmünknek tűz örvénye,
Szíveinket fonja össze.
Boldogságunk öröm fénye,
Napjainkat ragyogja be.

Áldás fátyla a kezünkön,
Egység, erő a lelkünkön.
Őrizzük e meleg fészket,
Hálát adva jó Istennek.

Debrecen, 2017.

TÜRELEM

Türelem szép erény,
Az idő gyorsan halad,
S korom már előre haladt.
Baj e, ha tudni szeretném,
Vár e reám szép remény.
Fájó sebeket lezártam én,
Bezárult lelkem oly könnyedén.
Akaratom ellenére megérintettél,
Most félelem járja át szívem,
Talán ez is reménytelen?
Te, ki most ajtóm előtt állsz,
Várom, kopogtass talán.
S ha nem kopogtatsz én elmegyek,
Ért csalódás eleget.
Érzelmeimnek teret,
Többé nem engedek!
Elfojtom pislákoló lángot szívemben,
Elkísér téged baráti szeretetem.

Debrecen, 2015.

TE VAGY

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,
Egyedül Te vagy a szívemben!
Nincs azóta sem éjjelem sem nappalom,
Tiéd minden gondolatom.

Nem élhetek már nélküled,
Engedd hát élhessek veled.
Boldog soha mással nem lehetek,
Engedd hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,
Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.
Te vagy, életem minden rezdülése,
Te vagy, sorsom beteljesülése.


Debrecen, 2014.

TÁVOLSÁG

Testben távol vagy kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet.
Így a távolság eltűnik,
Bár testem hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj.
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el.
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel.
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád.
Vágyam elkíséri testem amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Debrecen, 2011.

SZÍVKIRÁLYOM

Előttem megjelent,
A szívem királya.
Romokban hevert,
A lélekruhája.

Földi ármánykodás,
Harcok és rombolás,
Idegölő birtoklás,
Egy segélykiáltás.

Erős bástya mögül,
Rajta áthatolva,
Mely szolgált védelemül,
Szívem meghatotta.

Jőj hát szívkirályom,
Megújul majd lelkünk,
Lelkem vár már nagyon,
Ragyogó lesz fényünk.

Eltűnik földi rom,
Mely rombolt egykoron,
Átszővi életünk,
Szerető hatalom.

Debrecen, 2016.

SZÍVEM ÉKKÖVE

Lelkemben épp a csend honolt,
Életemre alkony borult.
Egy napon oly váratlanul,
Érzelmed szívemen dobolt.

Angyalszárnyon szállt üzenet,
Áldásként örök szerelem.
Az égi gyülekezetben,
E frigy immár megkötetett.

Fénylő lelked – lelkemig ért,
Igaz beteljesülésért.
Életem boldog öröme,
Te lettél szívem ékköve.

Debrecen, 2016.


SZERVUSZ KEDVES

Rég láttalak kedvesem,
Hiányodtól sokat szenvedek.
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.

Két szemed tüzében elégek.
Csak mosolyogsz és nézel,
Ahogy utolsó emlékemben megőriztelek,
Látom minden rezdülésed,
Hallom bársonyos hangodat.

Mintha most is szólnál hozzám,
S én örömmel válaszolok neked.
Érzések kavarognak, képek peregnek,
Mint a néma filmekben.

A szavak néha eltűnnek,
Az energia rengetegben.
Búcsúzóul átölelsz,
Én boldogan simulok hozzád,
A biztonságot nyújtó karjaidba.

Pár pillanatra, együtt ver szívünk,
Ám mostoha az élet,
S szétfoszlanak a képek.
A távolból még kedvesen,
Visszaintesz nékem.

Ne félj Kedves,
Míg élek megőrzöm e képet,
S amit irántad érzek.
Csak ez maradt meg nekem,
Majd, ha szólít a végzetem,
Utolsó képként boldogan átviszem.

Majd egyszer ott újra találkozom veled,
Addig híven őrzöm lelkemben,
Az őszinte, mély szeretet.
Egy örök életre drága szerelmem.

Debrecen, 2012.