SZERVUSZ KEDVES

Rég láttalak kedvesem,
Hiányodtól sokat szenvedek.
Olykor magam elé révedek,
Lám, rád talál a képzelet.

Két szemed tüzében elégek.
Csak mosolyogsz és nézel,
Ahogy utolsó emlékemben megőriztelek,
Látom minden rezdülésed,
Hallom bársonyos hangodat.

Mintha most is szólnál hozzám,
S én örömmel válaszolok neked.
Érzések kavarognak, képek peregnek,
Mint a néma filmekben.

A szavak néha eltűnnek,
Az energia rengetegben.
Búcsúzóul átölelsz,
Én boldogan simulok hozzád,
A biztonságot nyújtó karjaidba.

Pár pillanatra, együtt ver szívünk,
Ám mostoha az élet,
S szétfoszlanak a képek.
A távolból még kedvesen,
Visszaintesz nékem.

Ne félj Kedves,
Míg élek megőrzöm e képet,
S amit irántad érzek.
Csak ez maradt meg nekem,
Majd, ha szólít a végzetem,
Utolsó képként boldogan átviszem.

Majd egyszer ott újra találkozom veled,
Addig híven őrzöm lelkemben,
Az őszinte, mély szeretet.
Egy örök életre drága szerelmem.

Debrecen, 2012.