TEREMTÉS

Isten, mint ősforrás,
Teremtő ereje óriás.
Halhatatlan Atyai szeretete,
A világegyetemet teremtette.
Az elsődök, mint tiszta lények,
Csodálatos teremtőerővel,
Szabad akarattal rendelkeztek.
Szikrázóan ragyogó fényükkel,
A térben oly könnyedén lebegtek.
Ám jött a gőgösségnek árnya,
Egyes szellemek fényét,
Zordul elhomályosította.
Ezzel kezdődött el,
Tiszta lények bukása.
Fény és árnyék feszültsége,
Robbantotta széjjel,
Az isteni egységet,
Adó és elfogadó félre.
Kettejük között nem maradt más,
Csak az egymás utáni sóvárgás,
Mindent elsöprő érzéki vágy,
Összeköti őket a magnetikus szál.
Külön – külön az erőfeszítés,
Megnőtt tehetetlenség érzés,
Megbontotta a szeretet egységét,
Helyt adott a gyűlöletnek,
S őt követte az irigység.
Tisztán ragyogó lények,
Hová tűntek a fények?
Süllyedtek az anyagi világba,
Hol az ősi indulatok,
Arra ösztönözték őket,
Halmozzanak, legyenek önzőek.
Bálványuk lett hitük tárgya,
Hol van már a tiszta árja?
Sötétség az úr holt világba.
Isten megbocsájtó kegyelme,
Jézus példamutató élete,
Tanítása, szellemi törvénye.
Segítséget nyújt a mában,
Életed fénnyé formálásában.
Térj meg ember a fény világába,
Hit legyen utad szellem világába.
Szentlélek ereje tisztítson, vezessen.

Debrecen, 2016.