Szomorú a felhő,
Szél fújja homlokát,
Gondterhelt ráncai,
Csillognak könnyei.

Hull, csak hull a zápor,
Haragszik az ég is,
Nagy villámokat szór,
Vele sírok én is.

Sötét, zord, gomolygó,
Dübörgő ágyúszó,
Fák süvítő lombja,
Csak úgy törik az ága.

Tépáz, zúz, rombolja,
A viharnak mindegy,
Mi marad utána,
Ha elvonul innen.

Gyorsan jön, gyorsan megy,
Csak átvonul itt lent.
A sötét fergeteg,
Többé nem fenyeget.

Amott már Nap fénylik,
Mosolyog az ég is,
Aranyló sugarával,
Szivárvány felfénylik.

Borúra jön derű,
Az élet ily nedű,
Örömre, bánatra,
Csak a könny áradna.

Debrecen, 2017.