A lemenő Nap fénye,
Már érett és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.

Ahogyan reggel felkel,
Erejét fitogtatva,
Ragyog arany fényében,
Egyre forróbb sugara.

Ám, jönnek szürke felhők,
Irigyen takarják őt.
Melegség, át ne jusson,
Dühük villámokat szór.

Dübörögve vonulnak,
De a fénynek ereje,
Áttör a fellegeken,
S égi jelként, szivárványt fest.

A lemenő Nap fénye,
Szép, szelíden hagyja el,
Földnek látóhatárát,
Erőt gyűjt s újra felkel. 

Debrecen, 2022. 04. 24.