Fürj és a nyúl élelmet keresett,
Nyúl csak ide – oda ugrándozott,
Míg a fürj sebesen repülve,
Nagy területet végig pásztázott.

Nem messzire talált egy kertet,
Teles – tele volt gyümölcsökkel,
Hatalmas nagy borsó földdel.
Ám, a fürj önző volt és kapzsi,

Nem akart belőle nyúlnak adni.
Visszarepült hozzá, nincs itt semmi
Mondta, a nyulat ellenkező
Irányba útnak indította.

Fürj visszarepült a gyümölcsöshöz,
Éppen jól belakmározott,
Már repülni is alig tudott.
Észrevette őt a gazda,

A puskát is előkapta,
Sikerült a fürjnek elrepülni.
Önző kapzsiságának ára,
Majdnem életének az ára.

Nyuszi már csak igen lassan haladt,
Éhes gyomrába nem akadt falat.
Egy háznál játszadozó kislány,
Megtalálta s nagyon megsajnálta.

Hozott neki friss zöldségeket,
Majd éledező nyulacskának,
Üdítő, friss forrásvizet.
Nyúl hálás szívvel megköszönte.

A fürj ekkorra ért oda,
Éhesen és szomjúhozva,
Megfáradtan, szárny csapkodva.
Ám, a nyúl nagyon megsajnálta,

Kérlelve nézett a kislányra,
Aki, rögvest hozott neki is,
Fürjnek való friss táplálékot.
Megszégyenülve elfogadta,

Örök életre megtanulta,
Irigység, önzés, kapzsiság,
Csak pillanatnyi jóllakottság,
Többet ér életre szóló barátság.

Debrecen, 2019.08.