Messze hideg északon,
Magányosan élt Apó.
Csak hat rénszarvasa volt,
És egy szán, mely megkopott.

Nagy pelyhekben havazott,
Tavasz itt sohasem volt.
Lent a város fényei,
Pislogtak, mint csillagok.

A havas hegyek csúcsán,
Rozoga viskója állt.
Kunyhojában kandalló,
Melegséget árasztott.

Az öreg foteljában,
Üldögélve szundikált,
Harsonák hangjaira,
Nagy hirtelen felriadt.

Körülötte angyalok,
Suhantak szárnyaikon.
Ne búslakodjál Apó,
Te leszel a Télapó.

Sok gyerek vár odalent,
Kívánságokkal tele.
Csodálkozott Apóka,
Már rég eljött nyugdíjba.

Vágyott gyerekek után,
Kérést elfogadta hát.
Siettek az angyalok,
A szán, csak úgy ragyogott.

Aranyozott szélekkel,
Bordó plüss betétekkel.
Leporolta Apóka,
Köpenyét és sapkáját.

Tükrében igazított,
Hófehér nagy szakállán.
Derűs mosoly ült vidám,
Piros pozsgás arcára.

Ajándékok berakva,
Tele zsákját megfogta,
Kacsintott és bakra ült,
Rénszarvassal elrepült.

Debrecen, 2019.10.