Lírai Versek kategória bejegyzései

SZERETNÉK

Szeretnék szemedbe nézni,
S tüzében boldogan égni.
Bőrödhöz érni,
Szeretnélek ölelve csókolni.
Szerelem tüze égeti lelkem,
Tudom Te is érzed kedvesem.
Örök mécses lángol szívünkbe,
Vigyázzuk e lángot örökre.
Boldogságunk találkozik a fényben,
Ahogy két csillag felragyog az égen.
Egymástól távol,
Lelkünkben szerelmi mámor,
Kezünk örökre összeforr.
Oly elválaszthatatlanul.

Debrecen, 2015.


SZERETLEK

Így egyszerűen SZERETLEK!
Mindegy hol vagy, mit csinálsz,
Nem számít sem kor, sem foglalkozás.
Bár tiszteletem irántad mélységes,
De személyedbe vagyok szerelmes.
Ismerem a lelked régóta már,
Lelkem lelkedre oly sokat várt!

A sors életünk során,
Többször is segített,
De elmentünk egy más mellett,
Így elkerülhetetlen találkozás kellett.
Hidd el nem tehetek róla,
Már az első kézfogás óta,
Csak rád gondolok, rólad álmodok.

Megtettem mindent a felejtés útján,
Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.
Könnyeim már elapadtak,
Olyanná lett, mint kiszáradt patak.
Szemed ragyogása számomra fény,
Minden reggel köszöntelek én.

Látom arcod és mosolyod,
Lelkemben szól kedves hangod.
Esténkként imám érted szól,
Nevedet szívembe véstem jól.
Álom nélküled sohasem jön szememre,
Lelked tüze örökké él lelkemben.

Debrecen, 2013.

SZERELMES SZÍVEK

Tengerkék szemed csillogása,
Lelked aranyfényű ragyogása.
Megnyitotta szívem kapuját,
Szellemünk fénye egymásra talált.

Isten útján magányosan járva,
Csodálatos hittel harmóniában,
Találkozhattunk e vonzásban,
Szerelmes szíveken az Úr áldása.

Boldogságunk szeretet fénye,
Sugárzik csillagok felé az égre.
Téren, időn át a messzeségbe,
Hírül adják e szerelmet mindörökre.

Debrecen, 2015.

SZERELMEMNEK

Drága szív szerelmem,
Csodálatos párom vagy nekem.
Életem legboldogabb TE veled,
Soha senki így nem szeretett.
Igaz szerelmem odaadom neked,
Örökké tartó hűségem fogadom veled.
Ölelésed forró tüze égeti lelkem,
Tudom míg élek ez kell nekem.
Puha ajkad folyton csókolnám,
Magányt néked sohasem hagynám.
Vágyakozva omlok karjaidba drágám,
Izzó csókod tudom mindig vár reám.
Ha harcolnod kell, hát harcolj kedvesem,
Tudd én mindig ott állok melletted.
Míg élek csak TE vagy nekem,
Templomban Atya előtt fogadtuk meg.
Isten vezet minek közös utunkon,
Az ő áldása ragyog kapcsolatunkon.
Szeretetünk lángja ki nem múlhat,
Nekünk hitünk és Jézus mutat utat.
Történjék bármi is a világban,
Csak hinnünk kell az Úr áldásában.
Zárt Szeretet egységünket,
Ő maga Jézusunk vigyázza.
Találkozásunk emlékét örökre megőrzöm,
E verset neked tiszta szívemből küldöm.

Debrecen, 2015.

SOKAT VÁRTAM REÁD

Őszbe fordult elmúlt a nyár,
Hajam is deres őszül már.
Elmúltak az évek,
Magányomnak vége.
Sokat vártam reád,
Mindenképp megérte.
Megérintett lényed,
Magasztos érzésed.
Találkozásunk életem,
Legboldogabb élménye.
Ölelésed áthatol szívemen,
Éreztem nem kell más nekem.
Melletted egy életre döntöttem,
Templomi eskünket,
Sohasem felejtem.
Kezem kezedbe simult,
Ajkunk csókban összeforrt.
Törlődött a múlt,
Tiszta fényben jár utunk.
Ha majd újra ott sétálunk,
Csak minket vár örök padunk.

Debrecen, 2015.

REMÉNYTELEN SZERELEM

Magányom korábban már megszoktam,
Így egyedül is jól éreztem magam.
Szívemet páncélba zártam,
A gyötrő érzelmek elől,
S ez szolgált nekem védelemül.

Ámor nyila mégis szíven talált,
Keresés, kérés nélkül megtalált.
Nehéz volt ellene a küzdelem,
Feladtam győzött az érzelem.

De az igazi küzdelem,
Csak most kezdődött el nekem.
Minden nap egy újabb gyötrelem,
Csak arra várva, hogy itt legyen.

Égő érzéssel a szívemben,
Már őrjítő volt az életem.
Mindig abba bízva, hogy a holnap,
Majd hozhat egy új napot,
S talán boldog lesz holnapom.

Hiába vártam éveket,
Nem változott életem.
Számomra már reménytelen,
Így, ezt a harcot feladom,
A küzdelmet tovább nem bírom.

Bezárom hát szívem s lelkem,
Melyet soha többé nem tör fel érzelem,
Majd a magány lesz méltó helyen.

A boldogság adománya, 
Ebben az életben,
Nem jutott énnekem, 
Hiába szerettem.

Debrecen, 2015.

ÖRÖKRE VELED

Életem alkonyán találkoztam veled,
Sors úgy alakította életem s életed.
Lenyugvó nap fénye szikrázik a fák közt,
Szerelmünk lángjai beragyogják életünk.

Tőled messze, távol erdei úton sétáltam,
Hiányodtól szenvedve égi káprázatban,
Távol vagy kedvesem mégis oly közel,
Szerető szíved fák lombjai között tűnik fel.

Drága minden perc mit Te adsz nekem,
Nem élhetek már nélküled csak örökre veled.
Lelkünk gondolat fonalán eggyé olvad végleg,
Vágyaink csillognak boldogság fényében.

Ha majd egyszer végéhez ér e földi utam,
Szívem utolsó dobbanásáról angyalok neked suttognak.
Kezed akkor sem engedem el,
Isten előtt köt hozzád hű fogadalmam.

S ha meghatódtál ne szégyelld könnyed,
A férfikönnynél drágább kincs nincsen.
Hagyd, hogy arcodról lecsókoljam néked,
Hiszen már örökre csak TE vagy nékem.

Debrecen, 2015.

NYÁR

Végre itt a nyár,
Gondolatom nálad jár.
Boldog vagyok immár,
Fénysugaraddal reám találtál.
Kitartóan ostromoltál,
Bástya falán áthatoltál.
Fényed tündöklik szívem falán,
Láthatod magad lelkem ablakán.
Fölemel a tiszta fénysugár,
Lelkünk öröm táncot jár.
Angyali ének szól,
Két szerető szív egymásra talált.
Elmúlik majd a nyár,
Szerelmünk sohasem talán,
Szívtestvérként örök élet vár.

 Debrecen, 2015.

NE FÉLJ

Ne félj, ha vágy perzseli szíved,
Ne félj, ha szeretet elönti lelked.
Tisztító ereje áthatja lényed,
Engedd, hogy a vágy tüze égjen.

Ne félj, ha hited erős,
Ne félj, megtart téged,
Jézus fogja mind két kezed,
Isten áldott kegyelme ez.

Ne félj, Szentlélek tüze ég benned,
Ne félj, ez áttisztítja lelked.
Legyen örökre e tiszta fény szívedben,
Vezessen utadon a jó Isten kegyelme.

Debrecen, 2015.

MIT TEGYEK

Nem tudom mit tegyek,
Megőrjít az érzelem.
Nálad járnak gondolataim,
Ahogy felkel a nap,
Várom, hogy jelet adj.
Fény és árnyék játéka vagy,
Fénytől félek, mert éget,
Árnyék szomorú valóságot ad.
Jó lenne megpihenni már,
A kettő találkozásánál.
Szóltam Ámornak,
Többé meg ne próbáld velem,
Szerelem többé nem kell nekem.
Szívemet komoly bástya védte,
A Te lelked mégis elérte.
Eszem azt mondja ne,
Szívem azt mondja de.
Most mit tegyek?
Csak én perzselődtem meg?

Debrecen, 2015.