VERSEK kategória bejegyzései

A RAVASZDI

Ragadozó erdő lakó,
Hosszú orra hegyes, foltos,
Szeme keskeny, ravaszkodó,
Vörös bunda, lompos farok, 
 Füle kicsi, hallása jó.

Földalatti odúlakó,
Lábaival gyorsan futó,
Világosban pihen, alszik,
Az éjszakában vadászik,
Róka koma a ravaszdi.

Ő a szárnyasok tolvaja,
Ha megkordul éhes gyomra,
Odaoson sompolyogva,
Ahol tyúkot könnyen lophat,
Ez számára ízes falat.

S ha sikertelen maradna,
Éjszakai vadászata,
Üregi nyúl lesz zsákmánya,
Hogy éhségét csillapítsa,
Így térhet majd nyugovóra.

Debrecen, 2022. 09. 10.

  SZURIKÁTA

Dél – Afrikában őshonos,
Egy macska alkatú emlős,
Puha szőrű, karcsú testű,
Szemei körül sötét folt.

Érdeklődő és kíváncsi,
Sziklás terepet kedveli,
Föld alatt él kotorékban,
S ezt kiássák lábaikkal.

Ha melegedni akarna,
Hasát Napra fordítja,
Mikor hűsölni vágyik,
Hideg talajhoz szorítja.

Éles hallása, szaglása,
Látása pedig kiváló,
Trilláznak, avagy morognak,
Vészjeleket ekképp adnak.

Gyakran állnak két lábukra,
Őrszem figyel a csapatra,
Többen élnek egy falkában,
Egymásra gondosan vigyáznak!

Debrecen, 2022. 09. 08.

BUKSI KUTYA

Buksi kutya, ha meglát,
Nagy örömében ugrál,
Buzgón csóválja farkát,
Várja tőlem a kaját.

Okos szemmel figyel rám,
A szavamra leült már,
Cirógatom a nyakát,
S hálából vakkant reám.

Hűségesen velem jár,
Éberen figyel, vigyázz,
Ismeretlent megugat,
Őrködik, mint egy farkas.

Debrecen, 2022. 09. 08.


CILI CICA

Ordas, csíkos bundája,
Huncut szeme zöldsárga’,
Tejmaradék bajuszán,
Dorombol már a hasán.

Elvonul a kosárba,
Kunkorodik formába,
Fejét teszi mancsára,
Fület hegyez álmában.

Neszre, szemet tágra nyit,
Olyan, mint egy kis tigris,
Lapul, figyel mozgásra,
Ráugrik a játékra.

Mancsaival pofozgat,
Ugrándozva elkapja,
Két lábra áll, úgy fogja,
Gazdájának mutatja.

Debrecen, 2022. 09. 04.

TOLLAM EREJE HITEM

  / ARS POETICA /

Az Úr vezeti kezem,
S tollam ereje hitem,
Angyal suhan a térben,
Szárnya lelkemen pihen.

Áradó szeretettel,
Ébreszti tollamat fel,
S üzenet életre kel,
A hitnek erejével.

A fehér papírlapot,
Hímezik a gyöngy sorok,
Fény angyali hírnöke,
Mondanivalót hozott.

E talentum szolgálat,
Egy áldásos ajándék,
S én mások örömére,
Boldog szívvel alkotok.

Az Úr vezeti kezem,
S tollam ereje hitem,
Angyal suhan a térben,
Szárnya lelkemen pihen.

Debrecen, 2022. 08. 17.

   FÉLTŐ SZERETET

Az ember a Földön,
Egy parányi porszem.
Egoja csúcsra tör,
Hiszi, tökéletes.

Árnyékvilág Ura,
Bábúként mozgatja,
Sötét függöny mögül,
Jókat mulat rajta.

Fény Ura szomorú,
Az arcán könny csordul.
Mi lesz veled ember?
Lelked házat hol lel?

Elhagyva testedet,
Pokol tüze éget,
Vagy a fény fogad be?
Most még eldöntheted!

Rabláncod szakítsd el,
Tisztítsd meg jellemed,
Tart még a kegyelem,
Hív, féltő szeretet.

Debrecen, 2022. 08. 14.

 KIS FEHÉR VITORLÁS

Kis fehér vitorlás
Mered fel az égig,
Tengernek kékjében,
Oly távoli fényként.

A kékség takarja,
Láthatár’ vonalát,
Tarajos hullámok,
Csipkézik ég alját.

Szél tépi a vásznat,
Part felé sodorja,
Egy óriás hullám,
Homokra taszítja.

Kis fehér vitorlás,
Árbócát megbontva,
Vihartól tépázva,
Ott nyugszik magában. 

 Debrecen, 2022. 07. 19.

A HITRŐL

Nagy a hit értéke,
Ha az Isten ezzel,
Megajándékozza,
Az emberi lelket.

Hinni tudjon benne,
Egy magasabb rendű,
Jó létezésében,
Igaz szeretetben.

Lelkek jönnek ide,
Isten országából,
Lelkek távoznak el,
Mennynek világába.

Ragyogó fényből szőtt,
Lelki ruhájukból,
Itt hagynak egy szikrát,
Tápláló erőnek.

A hit erejével,
Könnyen megtalálja,
A többi kis apró,
Mennyei szikrákat.

Ezzel gazdagítja,
Lelkének világát,
Mely egyre több és több,
Fényt hordoz magában.

Lelki szemei majd,
Megvilágosodnak,
Szép fénylőkké válnak,
Fülei megnyílnak.

Életre kelt a lélek,
Látja a szépséget,
Értelme bölcsebb lesz,
S kősziklává vált hite.

Debrecen, 2022. 06. 12.



LEMENŐ NAP

A lemenő Nap fénye,
Már érett és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.

Ahogyan reggel felkel,
Erejét fitogtatva,
Ragyog arany fényében,
Egyre forróbb sugara.

Ám, jönnek szürke felhők,
Irigyen takarják őt.
Melegség, át ne jusson,
Dühük villámokat szór.

Dübörögve vonulnak,
De a fénynek ereje,
Áttör a fellegeken,
S égi jelként, szivárványt fest.

A lemenő Nap fénye,
Szép, szelíden hagyja el,
Földnek látóhatárát,
Erőt gyűjt s újra felkel. 

Debrecen, 2022. 04. 24.

  AZ ÉLET SZÍNPADÁN

Valóságnak hitt létben,
Csak egy színpad az élet.
Úgy forog körbe – körbe,
Mint színházban a díszlet.

Egyedül a rendező,
Látja át a nagy művet.
Szereposztás változó,
Így lesz csiszolt a lélek.

Az idő múlásával,
Véget ér a színdarab,
Legördül a függöny majd,
S a nézőben mi marad?

Érzésvilág halmaza,
Mosoly, öröm vagy könnyek?
A színpadról eltűnnek,
A felhasznált kellékek.

Debrecen, 2022. 03. 12.