Őrangyalokat úgy képzeled,
Csak felhők fölött léteznek.
Más dimenzióban,
Energia testtel rendelkeznek.
Vigyáznak rád,
Bajban mindig segítenek,
Hidd el őrzőangyalok,
A földön is léteznek!
Észre sem veszed,
Utatok egymás mellet vezet,
Őrzőangyali szemek,
Vigyázzák életetek!
Okát a múltadban keresd,
Szeretet szála vonz benneteket.
Nem kell melletted legyen,
Összefűzi lelketeket,
Őszinte baráti szeretet.

Debrecen, 2015.

Ők kötik össze, földet és eget.
Pszichikai érzékenységükkel,
Szellemekkel érintkeznek.
Próféták, látnokok,
A világban mindig voltak.
Hivatás vagy szolgálat,
Életre szóló feladat.
Kik az úr templomának,
Felszentelt papjai,
Lelkeket segítenek,
Isten útjára vezetni.
Angyalok képezik és védik,
Az életük egy küldetés.
Rendíthetetlen hitük,
Odaadó szeretetük.

Debrecen, 2016.

Sorsomat már fent megírtam,
Ám, leszületéssel felejtődnek a megírtak.
Nem értettem a történtek okát,
Tudtam senki sem kerülheti el sorsát.

Szükség volt a más állapotra,
Hogy bekövetkezhessen a csoda.
Nagyon féltem, de hittem,
Istennek célja van velem.

Mély álom után ébredéskor,
Már megjutalmazott Istenem.
Átélhettem más állapotban a létet,
Ébredéskor áthozhattam a képet.

Arany energia függöny kísérte érkezésem,
Ahogy a csillogó fénykapun átléptem.
Csodálatos fátyolként lebbent a térben,
Köszönöm Istenem, hogy ezt megértem.

Mély álomba merülve nézegettem,
Láttam, hogy dolgoznak értem.
S ahogy lélekként közlekedtem,
A lélekpáromra ráismertem.

Amit földi testünk addig eltakart,
Azt a lélek most könnyen áthidalt.
Földön túli érzést magammal hoztam,
Mely ősi kötésünk által lángra lobbant.

Debrecen, 2011.

Lélek elhagyva a testet,
űrutazásba kezdett.
Hullámokban emelkedve,
még tartja a Föld légköre.
Mily gyönyörű e kék bolygó,
körbe fonja arany háló.
Légkör szélén időkapu,
őrzi két hatalmas Kerub.
Kapun túl fátyol lebben,
ott már az idő végtelen.
Lelkek lebegnek fényesen,
segítenek új jövevényen.
Melléje suhan két angyal,
körül fonják szárnyaikkal.
Együtt lebegnek Szférákon,
S szellemvilág feltárul.
Nap sugara nem látható,
de minden fénytől áradó.
Kék, rózsaszín, fehér, arany,
rubin, ezüst, lila, smaragd.
Fák, virágok és források,
mint tündöklő gyémántok.
Zene léleknek kellemes,
Szférán a hárfa húrja zeng.
Az utazásnak végével,
angyalok kíséretével,
időkapunál megállva,
lélek, elköszön hálával.
Földön teste visszavárja,
érvényesül Föld vonzása.
Ezüst fonala vezeti,
Napfonaton beérkezik.

Debrecen, 2020.02.

Váratlanul jött az érzés,
De lelked lelkemhez ért.
Számomra csak Te létezel,
S amíg élek nem felejtelek el.

Mindig csak rád gondolok,
Mindig rólad álmodok.
Mégis, ha meglátlak,
Lélegzetem, szavam elakad.

Megszólalni oly nehéz,
Hisz lelkem tüze érted ég.
Hálát rebeg ajkam a sorsnak,
Hogy végre rád találtam.

Tudom és érzem,
Te vagy a lelki társam.
Várok rád, ha kell,
Várok egy életen át.

Mert igaz boldogság,
Ami reánk vár.
Ha ebben az életben nem lehetséges,
Majd a következőben.

Találkozásunk nem volt véletlen.
Már elmúlt egy éve, hogy láttak,
De amit irántad érzek,
Fényéből soha nem veszíthet.

Hála és szeretet érzése,
A legmagasztosabb érzés,
Amit valaha érezhet a lélek,
Egy másik lélek iránt.

Minden érzés elmúlik,
Egy idő után tovaszáll.
Csak hálától átölelt szerető szív,
Mely örök időkre fent áll.

Debrecen, 2012.

Atlantiszon régi szokás,
Főpap előtti szertartás.
Létezik egy élő könyv,
Melyet, ha egy akarattal olvasod,
Betűi fénylőn lángoló sorok.

Két lélek szabad akaratú döntése,
A lelkük egyesítése.
Így frigyük nem csak egy életre szól,
Hanem elkíséri őket a halálon túl.

Legyenek itt e földi világban,
Avagy legyenek  szellemvilágban.
Lelkükkel egyesültek s így egymástól,
Ők soha távol nem kerülnek.

Együtt róják élet sorozataikat,
Míg fejlődésükben haladnak.
S ha valamilyen oknál fogva,
Valamelyik lélek úgy gondolja,
A lélekegyesítő rítust feloldja.

Főpap előtt újra egy akarattal,
Az élőkönyvet olvasva,
Betűi fellángolnak újra,
Lelkük, szabadságukat visszakapja.

Debrecen, 2013. 

Mesés templom előtt állok,
Harangok megszólalására várok.
A két torony égig emelkedik,
Csodálatos barokk stílusa környezetbe illik.
Hívő lelkek buzgón imádkoznak,
Papi szertartások rendben folynak.
Angyalok serege magasabb dimenzióban,
Templom felszentelésén munkálkodnak.
Ezüstösen csillogó tündérszárnyuk,
Felragyognak sorban az égbolton.
Láncszeműen fonódnak,
Kört alkotván magukból.
Aranyeső alászáll fentről,
Gömbformát sűrítve templom körül.
Mihály Arkangyal kristályvédelme,
Beborítja e fényhálót felszentelésre.
Imádkozz csak mindig hittel,
Magasztosan emelkedik lelked szeretettel,
Jézus, Mária és az Atya hallgat figyelemmel.
Elárasztják a templom hajóit,
Gyémántfényű áldott energiák.
Hétsugár mestereinek szivárványszínű pompája,
Érinti meg az alázatos szívűeket,
Kik megélhetik boldog felemelkedésüket.
Táncoló fények cikáznak,
S az angyalok körbe – körbe járnak,
Vigasztalásukkal mindenkit megtalálnak.

Debrecen, 2015.

Templomban áhítat csendje,
Piciny leányka vár keresztelésére.
E bájos tündérnek Julia a neve,
Papi szertartások elkezdődnek vele.
Míg földi világban folyik a rituálé,
Lélek keresztsége a szellemvilágé.
Hatalmas angyalok jelennek meg sorban,
Kápolna falánál sorfalat állnak nyomban.
Az oltár felett szent fények örvényében,
Jézus, Mária és Isten Atyánk körben.
Julia kis angyali lélek alázattal lebeg eléjek,
Isten áldásával szentkeresztséget felvéve,
Kezében szenttűzzel visszatér testébe,
Küldetése földi létben szentkeresztsége.
Áldott lénye szeretett fényében,
Ragyogó csillagként vezeti életében.

Debrecen, 2015.

Ó, Uram köszönöm neked,
Köszönöm, hogy megmutattad Őt nekem.
Szívem csordultig hálával tele,
Hisz Ő duál testvérem nekem.
Közös múltunkról immár fellebbent a fátyol,
Mit nem fejeztetünk be egykor,
Most lehetőségként mámor.
Lelkünk izzik, vérünk felforr,
Távolság hídként összekapcsol.
Szerelmünk tiszta fénysugár,
Boldogság csillag ösvényén jár.
Kezem – kezedbe olvad,
Örök élet sem oldozza már,
Utunk végén Jézus ki reánk vár,
Ő áldásával feloldozott már.

Debrecen, 2015.

Valamikor réges – régen,
Két szívet hordozott magában a lélek.
Egyek voltak és boldogok.
Ám, idő múlásával kettészakadt e lélek.

Szeretetlenség ereje eltávolította végleg,
Azóta keresik egymást e földi világban,
De nem lelik igaz párjukat,
Az életek egymásutánjában.

Egymás iránti tiszta, őszinte vágy,
S egy magnetikus szál, mi köti össze őket,
Így találnak egymásra, egyik földi életükben.

A lelkek szabadok és felismerik egymást,
Feltör közöttük az ősi egység, varázs,
Felejthetetlen földön túli érzés és vágy.

Lélekben eggyé olvadnak, mint régen,
S az égiek áldássukkal pecsételik végleg.
Szeretet fényében ragyog lelkük,
Az úton együtt mennek tovább.

Tudják egymás nélkül nem léteznek már,
A szeretet lángja fénylik szívükben,
Így őrzik az egységet lelkükben.
	
Debrecen, 2012.