Poór Edit összes bejegyzése

EGY BOLDOG KARÁCSONY

Emlékszem akkor havazott,
Nagy pelyhekben szállingózott.
Bátyám és én kint szánkóztunk,
Ez idő alatt már tudom,

Drága szüleim s nővérem,
Fenyőfát díszítettek fel.
Két – hároméves lehettem,
Jézuskában már akkor hittem.

Szóltak szüleim megérkezett!
Izgatottan siettünk be,
Csengettyű hangja csilingelt,
Mi ámultunk meglepetten.

Hatalmas fenyő plafonig ért,
Ragyogtak a színes díszek.
Csillagszóró szikrákat szórt,
A kezünk ölelésbe forrt.

Körben állva karácsonyfát,
Énekeltük Mennyből az angyalt,
És akkor ott a fa alatt,
Megláttam első plüssmacimat.

Fénylő fekete szemei,
Átragyogtak fehér szőrén,
Rám mosolygott tudtam enyém,
Azóta megőriztem én.

Bár nyugdíjas állapota,
Nem múlt szeme ragyogása,
Az élő széles mosolya,
Vidámságot csal arcomra.

Kívánok, mindenkinek,
Ilyen szeretetteljes,
Áldott, örömökkel tele,
Boldog, Karácsonyi Ünnepet.

Db. 2019.11.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

Boldog születésnapot,
Tiszta szívből kívánok!
Szeretet virágaiból,
Küldöm színes szívcsokrom!

Légy mindig nagyon boldog,
Ahogyan a felkelő,
Fényben fürdő napsugár,
Mely szikrázóan ragyog.

Lebegjen vidám mosoly,
A sugárzó arcodon,
Szemed örömtől csillogjon,
Miként a fény gyémánton.

Lelked legyen bölcsesség,
Örök tiszta forrása,
Életed göröngyös útján,
Istenhited táplálja.

Db. 2019.05.

BALLAG MÁR

„Ballag már a vén diák,”
Élet kapuja nyitva áll,
Elhagyja az iskolát,
Kezdi pályafutását.

Mindig szíved vezessen,
Szétszóródva az életbe,
Tanáraid s cimboráid,
Soha el ne feledjed.

Majd osztálytalálkozón,
A hosszú évek múltán,
Örömteli ölelésben,
Fonódnak emlékeitek.

A felelevenedett,
Múltnak történetein,
Jó nagyokat nevettek,
S ifjúságotok visszatér,
Mindig lelkeitekbe.

Debrecen, 2020.04.


APUKÁM EMLÉKE

A jó Isten áldjon téged,
Mindig imádkozom érted.
Szellemvilágban él lelked,
Életedet már ott éled.

Szférák zenéjét hallgatod,
Emléked szívünkben hagyod,
Szeretettel rád gondolok,
Földi születésnapodon.

Gyertyát gyújtok fohászomban,
Égő lángja fel – fellobban,
Szívem lüktet meg – meg dobban,
Könnyek folynak patakokban.

Köszönet és hála néked,
Angyalok vigyázzák fényed,
Boldogság övezze lényed,
A jó Isten áldjon téged.

Debrecen, 2016.

APÁK NAPJA

Drága Édesapám!
Értünk sokat dolgoztál,
Szeretve fáradoztál.
Angyalok hívására,

Égi szférákba távoztál.
A példaképem voltál,
Itt e földi világban.
Betöltetlen űr maradt,

Életem viharában.
Tudom, nem tétlenkedel’,
A felhők mögül néha,
Boldogan letekintel’.

Szeretetnek rózsaszín
Fénye ölel át téged,
Apák napja ünnepén,
Így köszöntelek téged.

Db. 2019.06.

ANYÁK NAPJÁRA

Köszöntelek Anyák napjára,
Most virágot viszek sírodra.
Feléd száll lelkemnek sóhaja,
A szívemnek tele hálája.

Ó, könnyeim érted hullana,
Tudom, hogy bánatot okozna.
Te világod béke otthona,
Öröklét, boldog harmónia.

Elér a szeretet hulláma,
Az ölelő karom nyúl vágyva,
Álomvilágban megtalálva,
Áldott Édesanyám, Te Drága!

Debrecen, 2017.

ADVENTI VÁRAKOZÁS

A karácsony estéjén,
Jézus születésére,
Méltón megemlékezzünk,
Ünnepére készüljünk.

Advent eljövetelt jelent,
Hittel tele várakozás,
Bűnbánat és megtisztulás,
Reménysége a lelkeknek.

Az Adventnek kezdete,
Negyedik vasárnappal,
Kezdődik meg előtte,
Felkészülés ideje.

Minden vasárnap gyertya
Lángja fényesen lobban,
Csendesen imádkozva,
Az angyalokra várva.

Szentestére jön közénk,
Megváltó Jézus Urunk,
Arany fénysugarával,
Ki átölel áldásával.

Debrecen, 2019.11.

ADVENT

Ezüstösen ragyogó hold,
Tündérektől szálló hó.
Arany szánon télapó,
Szívünk tiszta, várakozó.

Száguldó szép hónapok,
Most újra éljük Adventot.
Lelkünkben ima fény ragyog,
Urunktól kérünk bocsánatot.

Kérésünk legyen szerény,
Hitünkben éljen a remény.
Szeretetünkből áradjon fény,
Alázattal várjuk Urunk érkezését.

Debrecen, 2015.

ADVENTI FÉNYEK

Karácsony ünnepe,
Jézus születése.
Áldozatot hozott,
Fényt, bűnbocsánatot.

Erre készülünk fel,
Méltó ünnepléssel,
Imádságos szívvel,
Advent fényeivel.

Vasárnap esténkként,
Adventi koszorú,
Szép, színes gyertyái,
Sorban lobbannak fel.

Szívünket megnyitva,
Befogadására,
Érkeznek angyalok,
Fehér fényük ragyog.

Lelkünket tisztítva,
Testünket gyógyítva,
Szeretettel feltöltve,
Készítenek ünnepre.

Db. 2019.11.

SÁRGA CSILLAG

A második világháború alatt, a náci rezsim erőszakkal alakította át Kelet-Európa összetételét. Az európai zsidóság tömeges kiirtása mellett döntött. A kontinens minden részén vasúthálózat segítségével deportálták a zsidókat otthonukból. Megkezdődött módszeres kiirtásuk az erre kialakított haláltáborokban. 1944 májusa és júliusa között a magyar csendőrök, a német biztonsági rendőrség tisztviselőivel együtt közel 440 000 zsidót deportáltak Magyarországról. A legtöbbjüket Auschwitzba. Sokakat egyszerűen agyonlőttek.

A fajgyűlölet szikrája égett, aki zsidó származású volt, kötelezték, hogy kabátján sárga csillagot viseljen. Megalázó megkülönböztetés, hovatartozás jeléül. Családokat szakítottak szét és gyerekek maradtak árván. Félelemben és bujkálva kellett élniük. A háború kegyetlenül elsodorta őket. Nem számított a sok emberélet, csak a hadvezérek győzelme és őrült, kegyetlen gyilkos tervük kivitelezése.

Ódon bérház, körben függőfolyosóval. Több zsidó család is lakott itt. Rettegve teltek napjaik, hogy kire, mikor kerül sor. Egyik hajnalban  nagy zörgésre – csörgésre ébredtek a lakók. Katonai teherautó hajtott be az udvarra. Megszállták a lépcsőházat és minden ajtón dörömböltek. A zsidó férfiakat szedték össze. Józsika még csak hat éves volt, sírva ölelte át édesapja lábait. A csendőr durván ellökte, hogy a fiú földre esett. Édesanyja féltőn ,szorosan ölelte fiát magához. A csendőr hangosan ordított és a puskáját is rájuk szegezte. Mozdulni sem mertek, csak könnyeik folytak félelemtől torzult arcukon.

 A férfiakat feltuszkolták a teherautóra. Egy közeli hatalmas tűzfal elé vitték, ahol sorba állították őket, arccal a fal felé. Józsika édesapja ekkor már tudta, hogy semmi esélye a túlélésre és soha többé nem látja viszont szeretett családját. Hátuk mögött felsorakoztak a katonák is. Az elhangzó a parancsszó után, hatalmas robajjal dördült el a sortűz. A férfiak többsége holtan rogyott össze a kőfal előtt. Néhányan csak megtántorodtak, így Józsika édesapja is, akit a tenyerén és vállán ért lövés. A golyó erős ütésétől falnak esett, de mire feleszmélt volna, már újabb sortűz dördült el. Fájdalmat már nem érzett, kívülről látta testét, amint arccal a földre borulva fekszik a kőfal előtt.

A kivégzésnek hamar híre ment. Józsika, édesanyjával egyedül maradt. Az egyik távolabbi rokonok, magukhoz vették őket. Nagy összefogás volt ekkor az emberek között. Sokan bújtatták a zsidó származásúakat, pedig tudták, hogy saját életüket is kockáztatják vele.

A rokon család vidéken lakott egy kertes házban. Józsika édesanyja a háztartásban segített, volt bőven teendő. A házaspár Rezső és Jolán a negyvenes éveikben jártak. Két gyermekük volt, Sára és Ödön, pár évvel voltak csak idősebbek Józsikánál. Nagyon jól kijöttek egymással. Ödön volt az idősebb és ő még a háború kitörése előtt járt iskolába, így tudta tanítani a kisebbeket.

A felkelő Nap hajnal sugara épp csak megvilágította a kis város utcáit, amikor katonai teherautók zaja verte fel a nyugodalmas csendet. Mindenkiben még a vér is meghűlt. Csendőrök és német katonák ugráltak le a kocsiról és szétszóródva nyomultak be minden házba. Családokat tereltek a teherautóra, közöttük voltak Józsikáék is. Egyből a vasútállomásra szállították őket. Ott szétválogatták a férfiakat, gyerekeket, nőket. Külön csoportba terelték, elszakították a családokat egymástól. Rezsőt, Ödönt, és Józsika édesanyját a vagonokba kényszerítették.

               A tehervagonokon ott volt a jel. Könnytől áztatott arcok, fájdalomtól remegő kezek, még utoljára búcsút intettek. Sípszó hasított a levegőbe, halálvonat elindult velük utolsó útjukra. Megtört szívvel, alázatos lélekkel, adózzunk emlékművük előtt tisztelettel.

Debrecen, 2020. 10.