Vallásos Versek kategória bejegyzései

AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN

Most még egy kis ideig,
Nyitva vannak az ajtók.
Kik szívük mélyén érzik,
Isten haza hívó szavát,

Felveszik a keresztet,
Megmentés munkájában
Dolgozva segítenek,
Eltévelyedetteknek.

Kapott tanításokat,
Kiárasztják a világra,
S az Úr gondoskodik arról,
Ez ne legyen hiába.

Befogadó lelkeknek,
A kapuját megnyitja,
Szeretet aranypora,
Szívét bebalzsamozza.

Kegyelem még hívogat,
Lélek szabadon választhat.
Isten útján haladva,
Önmagán munkálkodva.

Még él a nappali fény,
Az idő lejáróban.
Bezárulnak a kapuk,
S többé nem nyílnak már meg,

Hiába is zörgetnek.
Igyekezzen mindenki,
Ha eljön majd az este,
Legyen pihenő helye,

Az isteni kegyelem,
Óvó, védő sátrában.
Mert árnyak közelednek,
És az este nincs messze.

Db. 2019. 10.



AZ ATYA SZERETETE

Az Úr mindenkit egyformán szeret,
Ami az életutadban benne van megadja neked.
Nála jobban senki nem szeret,
Ő mindig a legjobbat adja neked.
Ne félj hát, ha olyat kér, ami drága teneked,
Add azt hittel, bizalommal és szeretettel,
Mert hidd el, hogy nála a legjobb kezekben van.
Az elengedés fájdalma ugyan megvisel,
Az Atya fájdalom helyébe, szeretettel rád gondot visel.
S amit tőled elkért azt kegyelemmel,
Áldásával felruházva örökre adja vissza neked.
Ne bánd hát a bizonyságtételed,
Kegyelemmel áldott lesz az életed.
Hit, remény, szeretet irányítsa lelkedet!

Debrecen, 2013.


ATYÁM

Atyám hálás vagyok néked,
Igazságos szereteted kíséri létem.
Fényed beragyogja az univerzumot,
Tökéletességed irányítja a sorsot.
Csodálatos világod,
Köszönet és hála néked!

Engedted, hogy újra éljek,
Általad fejlődjön a lélek.
A hozzád vezető úton,
Folyamatos energia szálon,
El nem engedsz végleg.
Köszönet és hála néked!

Egyetlen fiadat leküldted a földre,
Ki csillagként világított a sötétlő éjben.
Megmutatta nekünk a fények útját,
Szerető, megbocsájtó lényével előttünk járt.
Hűen követve őt lelkünk hozzád eltalál.
Köszönet és hála néked!

Szentlélek tüzével tisztítod bűnünket,
Kegyelmeddel elárasztod lelkünket.
Hitünket bizonysággal erősíted,
Reményünket megtartod tebenned.
Szereteted áldásként hullik le ránk,
Köszönet és hála néked!

Debrecen, 2014.


ÁLDOZAT

Uram! Lelkem és életem,
Már rég a kezedbe tettem.
Hagyom, hogy sorsom alakítsd,
Te tudod, hogy mi jó nekem.
Az életutam mit felvállaltam,
Akaratod és akaratom egy kell, legyen.
Áldozatul azt kérted mi legdrágább nekem,
Én adtam volna az életem,
De nem ez kellett neked,
Hiszen, saját életem nem áldozat neked.
Te adtad s te magad veszed el tőlem,
Akkor és ott ahogy megérett rá az átmenet.
Adtál életemben egy csodát, egy érzést,
Mit soha meg nem éltem és ki nem teljesedhetett.
Adtad és most visszakérted,
Nem tehettem mást,
Az áldozat oltárán odaadtam néked.
A lelkem, mely nem rég még egy volt vele,
Bár csak lélek szinten, de jó volt vele.
Most újra kettéhasadt,
S a lelkem újra egyedül maradt.
A magány sebe némán sír,
De tudom, hogy kegyelmed rá a gyógyír!

Debrecen, 2013.

„A TE URADNAK, ISTENEDNEK NEVÉT HIÁBA FEL NE VEDD!”

A teremtő Isten neve szent!
Ily érzés járja át lelkedet,
Idegszálakon át testedet,
Az Úrnak adva tiszteletet.

Nem a világ felé külsővel,
Legbelül egy zugban szentéllyel,
Az Úrnak oltárt emelve fel,
E szálon ő ránk gondot visel.

Ne esküdözz és ne fogadkozz,
Bilincsként a földre visszahoz.
Ne emlegesd az Isten nevét,
Szitokként, avagy álszent hitként.

Igaz szívből szólj igazságot,
Ne hamisan szólj hazugságot,
Hogy egymást félrevezessétek,
Mert keserű lesz életetek.

Az Úrnak szent nevét, ha szólod,
Dicsőítve őt igaz hittel,
Legyen őszinte alázatod,
Élhesd áldását kegyelmével.

A megbocsájtó szeretetét,
Érezd átható tiszteletét.
Hagyd, formáljon földi utadon,
Életed e szerint változzon!

Debrecen, 2016.


„A SZOMBATNAPOT MEGSZENTELD!”

Az Isten hat nap teremtette
Tökéletesen szép világot,
A hetediket megszentelte,
És nem végzett semmilyen dolgot.

Hat napon mindig munkálkodjál,
Hetediket pihenni hagyjál.
Megemlékezzél, megszenteljed,
Újabb hat napra erőd gyűjtsed.

Ne csak majd pihenéssel töltsed,
Hanem szellemed is fejlesszed.
Olvassál, avagy imádkozzál,
Lelki fejlődésben haladjál.

Fizikai és lelki tested,
Harmóniában kell, hogy legyen.
Élő nyugalommal feltöltsed,
E napon örömmel pihenjen.

Ez a negyedik parancsolat,
A teremtő Isten személye,
És a földi ember személye,
Között, képez átjáró hidat.

Ha az Urat mindenek felett
Teljes lelkedből szereted,
Parancsolatjait megteszed,
Fejlődésedben célhoz vezet.

Minden hétnek egyetlen napja,
Nyugalomé, megpihenésé,
A célhoz érés jelképéé,
Melyet átsző Isten áldása.

Hagyd a földi dolgot békében,
E helyett a lelked ébredjen.
Úrnak szentelt nap reggelére,
Ébredj szent, méltó szeretetre.

Ő óhaja az, hogy lebontsa,
A földi élet búját – baját,
Keserűségét, fáradságát,
Lelkeinket felszabadítsa.

Megszentelve, szárnyat növesszen,
Szellemünk feljebb emelkedjen,
Majdan végcélunkhoz vezessen,
Az Ős hazában megöleljen.

Debrecen, 2016.




A FÖLDI KÖNNY

Mily nehéz résztvevő szívet találni,
Ama nyomorúságos napjainkban.
Amíg derült ég fénye ragyogtatja,
Fölös számmal vannak barátaink is.

Beborul fölöttünk a látóhatár,
Majd szenvedések sokasodnak reánk.
Gyakran eltűnnek a résztvevő szívek,
Mint, ahogy árnyék a borús időben.

Könny, mely először csordul az arcodon,
Azért homályosítja el szemedet,
Ne keress vigaszt a föld árnyékában,
Hanem tisztábban lásd az Istenedet.

Az a könnyező szem megtanít téged,
Hogy balga és oktalan ki emberhez,
Vagy más teremtményhez köt reménységet,
Megtanít, emeld fény felé lelkedet.

Isten szomorú szíveket szereti,
Legszebb neki az áhítat szavai,
Amelyektől a megindult léleknek,
Könyörgő, igaz könnyei peregnek.

Nincs halandó ki ne ízlelte volna,
A szenvedések keserű poharát.
Remegő szívvel ne hallotta volna,
Közeledni az ég zengő fájdalmát.

De a vergődő lelkeknek könnyeket,
Szárnyakat adott az Isten kegyelme.
Könnyet, mely lemossa a földnek porát,
Szárnyat, mellyel lelke Úr felé szállhat.

Az ima elménket mennyei fénnyel,
Atya, szeretet lángjával tölti fel.
Ez áldásának kegyelem forrása,
Mellyel vétkeinket mossa tisztára.

Nagyvilágban a tengerek mélysége,
Csillagok magassága mutatja meg,
Róla szól égi láng, fűszál, harmat csepp,
Pacsirta panaszos dalt őneki zeng.

Test táplálék nélkül halálra ítélt,
Lélek ima nélkül sötétségben él.
Istenem, Atyám feléd nyújtom kezem,
Én is gyermeked vagyok Atyám, Vezess!

Debrecen, 2017.