Minden reggeli ébredéssel, Új élet kezdődik el. Szívedet és lelkedet, Reményteli várakozás tölti el. Talán ma láthatom, Szerelmemmel találkozhatom. Így telik el, nap – nap után, Múlnak az évek egymás után. Csak vársz és vársz, Holnap talán rá találsz. Eljön a szerencsés pillanat, Őt végre megláthatod, Leírhatatlan boldogságod. Előtted áll s te csak csodálod, Keresed a szavakat, de nem találod. Mondanád mennyire szereted, De most még nem teheted. Földöntúli érzés járja át lelked, Fáj meg nem ölelheted. Az idő meg nem áll, Találkozásotok pillanata lejár. A búcsúzás nehéz, Hiszen újra csak remélsz. S még nem tudhatod, Majd újra, Őt mikor láthatod. Szemének fényét, Szívedben örökre megőrzöd. Szavainak dallamát, Míg élsz, lelkedben őrzöd. Szeretnél vele boldog lenni, Szeretnéd őt boldoggá tenni. De várnod kell rá, Amíg lelke ezt megérzi. Nem tehetsz mást, Csak reményteli várakozást. Talán majd egyszer, Ő kezdeményezi a találkozást. Debrecen, 2012.