Kis fehér vitorlás
Mered fel az égig,
Tengernek kékjében,
Oly távoli fényként.

A kékség takarja,
Láthatár’ vonalát,
Tarajos hullámok,
Csipkézik ég alját.

Szél tépi a vásznat,
Part felé sodorja,
Egy óriás hullám,
Homokra taszítja.

Kis fehér vitorlás,
Árbócát megbontva,
Vihartól tépázva,
Ott nyugszik magában. 

 Debrecen, 2022. 07. 19.