Szeretet; Isteni titok, Teremtő erő, hatalom, Lelkekben kibontakozott, Egyéni eltérő fokon. Állandósuló szeretet, Mutatja meg a mértéket, Isteni jóság, igazság, Szívünkben irgalmasság. A szenvedőket látván, Részvéttel szánakozva, Megindult lelkülettel, Mindig segítőkészen áll. Nem kíván már bosszút állni, Megtanult megbocsájtani, Sérelmet elfelejteni, Szeretettel elfogadni, Imával fájdalmat enyhíteni. Ez a szeretet törvénye, S ki beleéli magát, Szerez lelkének harmóniát, Vagy érzi érdes oldalát. Debrecen, 2015.
Keresztény Versek kategória bejegyzései
SZENTHÁROMSÁG HÁRMAS ÜNNEPKÖRE
A karácsony, Mennyei Atya, Végtelen szeretetének ünnepe. Aki fiát Isteni szférából, Küldte lesüllyedt földi világba. Ekkor ki Jézust szívébe engedi, Ő megszületik ott és betölti. Jézus szeretettből alámerült, Mutatja világító fáklyaként, A hazafelé vezető utat. A Messiás, Megváltó Isteni Szeretet ünnepe a Húsvét, Amelyben feláldozza önmagát, Megtisztulásért az emberiségért. A gonosz erejét oldva, bontva, Szeretet elvét táplálékúl adva. Megerősíti, megvilágítja, A mélyre zuhant emberiséget. Tanításaival irányt mutat, A megvilágosodás útján. Pünkösd, Szent Szellem tűzkeresztsége. Atya kegyelmi ajándékainak, Beteljesülése Szentlélek által. Húsvét, örök élet felkínálása, Pünkösd, az élet megélése. Kik ismerik Jézus tanításait, S követni akarják útmutatásait, Pünkösd, eggyé ötvözi számukra, A megélést tűzkeresztség által. Pünkösd a lélek felszabadulása, Az élet megszentelődése. A Szent Szellem ajándéka erő, Mely lélekre száll s megszentelődik, Vele testünk és életünk. Hajlékunk Isten hajlékává lesz, A test Szentlélek templomává lesz. Pünkösdkor kitöltekezik mindenkire, Aki befogadja életébe. Hatalmas egyesítő ereje, Örök hajnalba jár, kit Szent Szellem vezet, Csodák történhetnek, csodákat tehet. Db. 2019. 04.
SZABAD VAGYOK
Szabad vagyok, Mint a madár, Már nem vagyok, Kalitkába zárt madár. Jó ez így nekem, Felhők fölött is létezem. S az Urat, hűen követem. Járom keskeny fényösvényed, Néha elbukom, Te megérted. Megbocsájtó szereteted, Felszárít minden könnyet. Kérlek, ne adj szerelmet, Mert szenvedély tüze eléget. Nem akarom, már nem! Értsd meg nagyon félek, Eléggé meggyötört az élet, Beteljesítettem küldetésem. Már tisztán élek, Hívogató fényed útján, Alázattal szolgállak téged. Bárány felhők felett, Kezed nyújtottad felém, E szikrázó fénysugarat, Megragadtam én. Szeretettel vezettél át mélységen, Egyedül csak Te vagy reménységem! Debrecen, 2015.
REMÉNY
Remény megmutatja a célt, Tájékozódó képessé, Teszi az emberek lelkét. Előmozdít befutni, A fejlődés útjait. Mindenki remél valamit, Legapróbb vágyunk is, Mit kitűzünk reméljük, Megvalósul és teljesül. Bűnbocsánat, kegyelem, Kik nyitnak Jézus fele, Csak azoknak adatik, Felvállalják és élik. Mindig csak az történik, Mi jobban célravezető, Lelkünk így fejlődik, Reményteli úton emelkedik. Debrecen, 2015.
„NE PARÁZNÁLKODJÁL!”
Így szól Isten parancsolata, Mellyel lelkek fluidszálát óvja, A testnek, szellemnek, léleknek, Egységesnek kell maradnia. Ki szembeszegül e paranccsal, Vétkezhet testtel vagy lélekkel, Véthet akárcsak gondolattal, Csábító érzékiségekkel. Isten törvénye a házasság, Házasságon túl paráznaság, Testek kapcsolódásaikor, Lélek fluidszálakat sodor. Ami lezárt volt földi létben, Sodrás által megnyitja éppen, A nehéz terhek, betegségek, Bűn miatt már el nem kerülnek. Mit a bűnnel magához vonzott, A lelki fluidszál megbomlott, Romlott érzés mit tovább adott, Igaz érzés bepiszkolódott. Mindahány lélek fel van fűzve, Istenhez vezetnek szálaik, De bűnös utakat követve, Az Úrtól így eltávolodik. Bolyong csak e földi világban, Oly keserűen elhagyhatva, Majd, ha Istenhez kezét nyújtja, A boldogságot megkaphatja. Debrecen, 2016.
„NE ÖLJ!”
A születés Isten kegyelme, Az élet az Úr ajándéka, A halál bűn következménye, Bukás, büntetés hozadéka. Minden egyes nap az életben, Lehetőség örökéletre, Bővülhet a fogalom köre, Itt tágulhat az ismerete. Az élet ad megpróbáltatást, És sokszor szolgáltat ütközést, Ebből a lélek megtanulja, A múlandót hogyan uralja. „Ne ölj” ezt mondja Isten szava, Az életet ő ajándékozta, Az Élet Szent, Istentől való, Ám, nem kell félni a haláltól. Csak ő nyújthat örökéletet, Felcserélve múló életet, Egyedüli joga a végzet, Mert ő minden lelket átvezet. Körülötted minden viruló, Az élő természet ragyogó, Azért ki az élet ellen vét, A teremtő Isten ellen vét. Ne öld élet semmi formáját, Hagyd, hozza maga alkotását, Istennek célja van vele, Ő ki készít, majd neki helyet. Meg kell kötni szív indulatát, A szemek villanó sugarát, Mielőtt még az lesújtana, Visszahat bűnös gondolatra. Ami az öléshez elvezet, Gőg, dac, bosszú, hiúság érzet, De az Úr igazság törvénye, Nem tűri, bűn, törvény sértése. „Ki fegyvert fog, fegyver által vész el” Semmi rosszat nem cselekedhet, Anélkül, hogy önmaga ellen, Mint emberi lélek vétkezzen. Így hat a természet törvénye, Mely nem ismer kíméletet se, Az ok – okozat jut érvényre, Élő az igazság törvénye. A lélek azon érzéseit, Mely a szeretet törvényeit, Nem követi, azt irtsátok ki, Mert menny kapuja nem nyílik ki. Debrecen, 2016.
„NE MONDJ HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT!”
A földi törvény is bünteti, Ki hamisan vall társaira, Ha jogi formát elköveti, Bánja három év szabadsága. A sátánnak sötét világban, Szüksége van a hazugságra, Ne derüljön fény gonoszságra, Így kerülnek a hálójába. Soha ne mondj valótlanságot, Ne vidd létedbe hazugságot, Mindig légy igaz és egyszerű, Őszinte, egyenes jellemű. Őrizkedjetek a pletykától, Hízelkedés válfajaitól, Ez mind hamis bizonyságtevés, A gonosztól megkörnyékezés. Ki ezen törvényt be nem tartja, Megébredve szellemvilágba, Kiutat, majd nem találja, Ő hazug labirintusába. Ránccal tele lélekruhája, Felírva összes hazugsága, Itt azoknak van boldogsága, Kinek ránctalan lesz ruhája. A földre születés kegyelem, Azért adatik az embernek, Mert számadáskor a léleknek, Hiányos igazság mérlege. Hibát, bűnt, melyet elkövetett, Vagy amit rosszul cselekedett, Istentől nyílt lehetőséggel, Kiigazítsa szeretettel. Kik Isten törvényében élnek, Igazsághoz hűek maradnak, Csak igazságot cselekszenek, Lélekben tiszták maradjanak. Debrecen, 2016.
„NE LOPJ!”
Ebbe a fizikai létbe, Küldött minden egyéniségnek, Ott kell megállnia a helyét, Ahová Urunk rendelte életét. Ki felelős Istennel szemben, Felelős a környezetével, Ajándékba kapott élettel, Felelős természettel szemben. Parancsolatoknak sora, Isten által úgy van megírva, Ahogy a lélek öntudata, Elkezd megvilágosodni. Senki sem tehet a világba, Úgy, ne volna visszahatása, Cselekedjék jót, avagy rosszat, Visszaszáll rá érzésvilága. Azért adja Isten a törvényt, Hogy léleknek üdvére váljék, Mutatja, hogyan cselekedjék, Avagy, hogyan ne cselekedjék. „Ne lopj!” Így szól a parancsolat, Szándékos és passzív formája, Ne vegye el ember a másét, Ne károsítsa meg lelkét. Azzal is lop, ha rágalmazza, Bizalmát, hitelét megrontja, Az ígéret is hiányt okoz, S a hazugság, csalódást hoz. A lopás mozgató rugója, Önzés minden felhalmozója, Kapzsiság lesz mértékadója. Itt por és hamu káprázatja. Az örökélet őshazája, Fényben fürdő Atya áldása, Igazság, tisztaság pompája, Így vár minket Isten országa. Debrecen, 2016.
„NE KÍVÁND A MÁSÉT!”
„Ne kívánd a másét!” Ez az utolsó parancsolat, Elköveti már a gondolat, Ne kívánj semmit, ami másé! Mozgatórugója kapzsiság, Irigység és birtoklási vágy, Meg kell tanulni lemondani, Megelégedni, elfogadni. Ellentét egyik erőssége, Az embernek önzés törvénye, Az irigy telhetetlensége, Mindenben mértéktelensége. Isteni kegyelem többet ad, Mint, ahogy azt megérdemeljük, Így ne elégedetlenkedjünk, Adjunk hálát azért, ami van. Alázatra és szerénységre, Megtanít elégedettségre, Földi vágy elengedésére, Hiábavaló törekvésre. Kapjuk mi sorsunkban adottság, Mi nincs, az hiábavalóság, Az elégedettség boldogság, A szívnek, léleknek nyugodtság. Ne fájjon, ne szomorkodjatok, Ha most le is kell mondanotok, Isten megadja azt majd nektek, Amikor rá nem is számítotok. Út végén a lélek haza tér, Kérdezi majd értem mit tettél, Az én részemre mit szereztél? Csak földi javat teremtettél? Földi javak porrá hullnak, Fent táplálékúl nem szolgálnak, Szomjazó, éhező lesz lelked, Ha nem tisztítod át jellemed. Az Úr szellemi törvényei, Ebben segít eligazodni, Földi embernek megtartani, Ehhez imával erőt kérni. Debrecen, 2016.
„NE CSINÁLJ MAGADNAK FARAGOTT KÉPET!”
Földi, avagy égi bálványok, Faragott kép, kitalálmányok’. Istennek helye van lelkedben, Az egyedüli Úr szívedben. Ki e helyet mással betölti, Isteni vezetést elveszti. Hamis érzés, tudat vezeti, A tévelygése eltéríti. Igaz útját meg nem találja, Hamisság lesz lelke szolgája. Kik idegen Istent faragnak, Már tévelygő úton haladnak. Lelkek így szerzik meg maguknak, A nehéz szenvedéseiket, Gyötrő nyomorúságaikat, Könnyel áztatják fájdalmukat. Jó és a rossz mindig ütközik, Ám, jó megtartja értékeit, A rossz szétbomlik, feloldódik, És szenvedésekben szét hullik. Ki Isteni jót elfogadja, A maga lelkéből, mint drága Igazgyöngyöt, majd előhozza, Élete áldásként hordozza. A Te szívednek érzéseit, Mely teremtődet megilleti, Ne hagyd elhomályosítani, Lelkedet csak ő fényesíti. Debrecen, 2016.