Születésemkor elindult egy hajó az élet útján,
Gyermekként nem gondolkodtam kormányzásán.
Folyóvize partmentén vitte hajómat előre,
S mindig volt ki kormányhoz állt előre!

Folyó egyszer csak tengerbe torkollott,
Látóhatár és természet megváltozott.
Nem kímélték hajómat erős hullámok,
Bár ekkor már én voltam a kormányos.

Tudtam a viharral meg kell küzdenem,
Mert ettől fog függeni további életem.
Hajóm viharoktól kissé megtépázva,
Újult erővel haladt az óceán irányába.

Itt már minden csendes és nyugodt,
Hajóm kikötésre várva keres partot.
A béke szigetét megtalálva,
Szivárványon kel át, majd egy újvilágba.

Debrecen, 2014.

Látóhatár mezején nézd, ahogy felkel a Nap,
Arany sugarával áttöri a hajnalt.
Szikrázó fényével beragyogja földünket,
Tiszta energiája feltölti életerőnket.

Engedj méltó tisztulásnak lelkedben helyet,
Szeretet legyen szívedben gyűlölet helyett.
Tisztító tűz ragyogjon át rajtad,
E ragyogás hozza el majd neked az új utad,

El kell, hogy engedd fájó múltadat,
Hisz az elmúlás fátyla sötétébe borítja azt.
Ne nézz vissza, mert nincs már fénye,
Nézz az égre a lehetőség a Nap fénye.

Debrecen, 2015.

Az életünk e Földön,
Útvesztő labirintus.
Jobbra – balra tévelygünk,
A kiutat keressük.

Porszemként e világban,
A szél ide – oda kap,
Sötétség leple alatt,
Nehéz találni utat.

Mi mégis bizalommal,
S reménykedve lépkedünk,
Hiszen szívünkbe írtad,
Az igazság fonalát.

Ott állsz az útnak végén,
Arany – fehér lepelben,
Élő fénysugaraddal,
Kivezetsz és felemelsz.
 
Debrecen, 2021. 12. 01.

Oh, ti drága Férfiak,
veletek áll a világ.
Köszönöm szavaitokat,
és verssoraitokat.

Jó érzés nőnek lenni,
köszöntőket olvasni.
Bár mindig Nőnap lenne,
tisztelet el ne veszne.

Nagy szükség van ám rátok,
mi köszönjük, hogy vagytok.
Királynő, Király nélkül,
boldogságban nem részesül.

Csalfa mosoly megtalál,
kacér pillantás eltalál,
Ámor nyila célba talált,
S a szerelem már rád talált.

Egymás iránti szeretet,
tisztelet és becsület,
minden férfinak és nőnek,
Így egységes az élet.

Debrecen, 2020.03.

Lelked oly szeretetteljes,
Fényesen vonz, mint egy mágnes.
Test, lélektől elszigetelt,
S ha egód nagy börtönbe zár,

Lelked óvó szava nem jön át,
Szeretet érzése lesz harag.
Kedvesség helyett indulat,
Hiúságon egód mulat.

Testedben így rabmadár vagy,
Hiszen az egód táncoltat.
Lélek szabadsága örök,
Szeretet nyitja börtönöd.

Ám az ego jó börtönőr,
Uralkodik a jellemen.
E nemes harcot mindenkinek,
Megvívnia magának kell.

Kell őszinte önismeret,
Ha győz rossz jellem felett,
Visszaadja a léleknek,
Szabadságát s szeretetet.

Meghallja majd óvó szavát,
Így lecsitítja egóját.
Cselekszi a szeretetet,
Élete lesz boldog, teljes.

Debrecen, 2020.01.

Az életünk csupa esély,
Nem tudom megragadjam-e én?
Kellek-e igazán,
Vagy játék vagyok csupán?

Játszmát nyer, ki mer,
Kockáztatni mindig kell.
De lelkem félelemmel tölt el,
Biztos én vagyok, ki neked kell?

Démoni gyötrő kétség,
Sohasem múlik el,
Csalódások fájdalma szívemből,
Ordítva tör fel.

Könny áztatja ismét párnám,
Ki igazán szeretne, nincs is talán.
Az élet nem kényelem,
A boldogságért harcolni kell.

Hol vagy hát harcosom?
Vagy én vagyok más oldalon?

Debrecen, 2016.

Vörösen izzó napkorong,
Nyugati látóhatáron,
Búcsút int a horizonton,
Fény nem tör át fátyolon.

Az ég sötétlő égboltját,
Hulló csillagok mintázzák,
Hold ragyogja az éjszakát,
Felváltva vele napszakot.

Álom manók felserkennek,
S port szemedre hintenek,
Álomvilág vár tégeddet,
Itt megtalálod békédet.

Debrecen, 2016.

Elmerengek iskolám,
Ódon falai között,
Emlékek vidám sora,
Mely előttem lepörög.

Fiatal, boldog évek,
Tanáraink iránti,
Hálával tele szívek,
Mit lelkünk megőrizett.

Szerető barátaink,
Mindannyian lettetek,
Összeforrasztott minket,
Tanár, diák szeretet.

Debrecen, 2020. 02.

Író deák iskolában,
A szomszédjáról másolgat,
Nem kell sokat törni fejét,
Elég, ha más ír okosat.

Hozzászokott kellőképpen,
Nála ez már rutinból megy,
Ám, közben felnőtté vált,
S gondolja ez természetes.

Kihúzza magát, mily okos,
Hozzá szélesen mosolyog,
S ha talentumot nem kapott,
Szerez ehhez mástól jogot.

             Debrecen, 2021. 01. 

Hozzátok szólok,
Kik akkor velem voltatok,
Hozzátok szólok,
Kik akkor kezem fogtátok.

Szorított az élet keményen,
Sötétség szele lengette életem,
Gyötrődő szívem könnyáradatát,
Szerető, meleg szívetek szőtte át.

Ti nyújtottatok segítő kezet,
Elkergettétek a sötét felleget,
Köszönöm segítséget nyújtó kezetek,
Köszönöm nektek a kéklő eget.

Aranyló nap fénye betölti szívünket,
Szivárvány sugarak feltöltik lelkünket,
Fényutunkon együtt haladva,
Szeretet szálakkal összefonódva.

Hálatelt szívvel köszöntelek Titeket,
Kik a csillagösvényen barátaim lettetek,
Angyalok vigyázzák léptetek,
Az Úrnak áldása legyen veletek.

Debrecen, 2016.