Lelked oly szeretetteljes,
Fényesen vonz, mint egy mágnes.
Test, lélektől elszigetelt,
S ha egód nagy börtönbe zár,

Lelked óvó szava nem jön át,
Szeretet érzése lesz harag.
Kedvesség helyett indulat,
Hiúságon egód mulat.

Testedben így rabmadár vagy,
Hiszen az egód táncoltat.
Lélek szabadsága örök,
Szeretet nyitja börtönöd.

Ám az ego jó börtönőr,
Uralkodik a jellemen.
E nemes harcot mindenkinek,
Megvívnia magának kell.

Kell őszinte önismeret,
Ha győz rossz jellem felett,
Visszaadja a léleknek,
Szabadságát s szeretetet.

Meghallja majd óvó szavát,
Így lecsitítja egóját.
Cselekszi a szeretetet,
Élete lesz boldog, teljes.

Debrecen, 2020.01.

Az életünk csupa esély,
Nem tudom megragadjam-e én?
Kellek-e igazán,
Vagy játék vagyok csupán?

Játszmát nyer, ki mer,
Kockáztatni mindig kell.
De lelkem félelemmel tölt el,
Biztos én vagyok, ki neked kell?

Démoni gyötrő kétség,
Sohasem múlik el,
Csalódások fájdalma szívemből,
Ordítva tör fel.

Könny áztatja ismét párnám,
Ki igazán szeretne, nincs is talán.
Az élet nem kényelem,
A boldogságért harcolni kell.

Hol vagy hát harcosom?
Vagy én vagyok más oldalon?

Debrecen, 2016.

Vörösen izzó napkorong,
Nyugati látóhatáron,
Búcsút int a horizonton,
Fény nem tör át fátyolon.

Az ég sötétlő égboltját,
Hulló csillagok mintázzák,
Hold ragyogja az éjszakát,
Felváltva vele napszakot.

Álom manók felserkennek,
S port szemedre hintenek,
Álomvilág vár tégeddet,
Itt megtalálod békédet.

Debrecen, 2016.

Elmerengek iskolám,
Ódon falai között,
Emlékek vidám sora,
Mely előttem lepörög.

Fiatal, boldog évek,
Tanáraink iránti,
Hálával tele szívek,
Mit lelkünk megőrizett.

Szerető barátaink,
Mindannyian lettetek,
Összeforrasztott minket,
Tanár, diák szeretet.

Debrecen, 2020. 02.

Író deák iskolában,
A szomszédjáról másolgat,
Nem kell sokat törni fejét,
Elég, ha más ír okosat.

Hozzászokott kellőképpen,
Nála ez már rutinból megy,
Ám, közben felnőtté vált,
S gondolja ez természetes.

Kihúzza magát, mily okos,
Hozzá szélesen mosolyog,
S ha talentumot nem kapott,
Szerez ehhez mástól jogot.

             Debrecen, 2021. 01. 

Hozzátok szólok,
Kik akkor velem voltatok,
Hozzátok szólok,
Kik akkor kezem fogtátok.

Szorított az élet keményen,
Sötétség szele lengette életem,
Gyötrődő szívem könnyáradatát,
Szerető, meleg szívetek szőtte át.

Ti nyújtottatok segítő kezet,
Elkergettétek a sötét felleget,
Köszönöm segítséget nyújtó kezetek,
Köszönöm nektek a kéklő eget.

Aranyló nap fénye betölti szívünket,
Szivárvány sugarak feltöltik lelkünket,
Fényutunkon együtt haladva,
Szeretet szálakkal összefonódva.

Hálatelt szívvel köszöntelek Titeket,
Kik a csillagösvényen barátaim lettetek,
Angyalok vigyázzák léptetek,
Az Úrnak áldása legyen veletek.

Debrecen, 2016.

Én vissza sosem nézek,
Mindig csak előre lépek.
Harcolsz velem szabadságodért,
Vagy maradsz fogvatartottként.

Velem van az erő,
Mely nem legyőzhető.
Start vonalnál indulni,
Kell az akaraterő.

Végig kitartóan akarni,
Így lehetsz célhoz érő,
Ki közben megáll, meghátrál,
Sohasem lesz nyerő.

Életed célja így lesz veszendő,
Lélekből küzdj és harcolj,
Csak így lesz veled is az erő.
Boldog nyertesek,
Kik megharcolják az életet.

Debrecen, 2016.

Ember ki a földön élsz, 
Vajon mit remélsz?
Az Univerzum nélkül, 
Életed pusztán mit ér?

Tudod e mi történik holnap?
Vagy az élet hány földi nap?
Nem, semmit sem tudsz!
Évekre tervezel, 
Elfelejtesz örülni, hogy létezel.

Rágódsz a múlton s közben jövőt építed,
Állj meg hát egy percre, 
Élj és nézd a jelened.
A pillanat múlandó múlt lesz belőle,
Sajnálod majd, hogy nem épültél belőle!

Míg az egód szemed elől mindent eltakar,
Az Univerzum téged megtisztult lélekkel akar.
Gyürkőzz neki, hogy múltad miatt vezekelj,
Ne bánts senkit sorsodról csak te tehetel’.

Tanulj meg mindenkit szeretni, elengedni s feledni,
Életed vezetőjéül  jó Istent elfogadni.
Hited megtart majd e göröngyös úton,
S ha majd végcélodhoz érkezel, 
Meggyötört lelkeddel, tisztulásért hálával emlékezel.

Debrecen, 2013.

Az Univerzum legcsodásabb
Bolygója e gyönyörű Földünk.
Fentről kék s zöld színben pompázó,
Arany fénysugara szikrázó.

Ide születtünk, itt létezünk,
Megadott pályánkat itt éljük.
Ide szólít próbatételünk,
Így halad lelki fejlődésünk.

Gyermekként játszunk s álmodunk,
Felnőttként ezt valóra váltjuk.
Ki – ki megvívja maga harcát,
Akaratával halad útján.

Ifjúság tüzes tapasztalat,
Érettkor bölcsesség alapja.
Fiatalon a földi létre
Fókuszál tudat és tekintet.

Ám, idő halad s lélek szava,
Erősebb lesz, mint szívnek szava.
Tekintet már égre fókuszál,
Oda, hol nyugalom s béke vár.

Befutva terhes földi pályát,
Lélek érzi Őshaza vonzását.
Felhők mögött a Szivárvány, 
Örök kristályfényként ragyog át.

Db. 2019.02.

Fejed fölött összegyűltek a fellegek,
Ahogy felnézel már nem látod a kék eget.
Mi egykor gyönyörű kék volt,
Nap sugara szemedbe fényt szórt.

Látóhatár messzeségbe torkolt,
Életedben a remény szikrát szórt.
Jött a vihar feltartóztathatatlanul,
Zápor a könnyet lemosta arcodról.

Visszahúzódva magányodban,
Csöndben csak vártál és vártál,
Vajon kisüt e majd a nap újra,
Leszel e még boldog újra?

Egy reggel amikorra felkelsz,
Veled együtt már a nap is felkelt.
Amint sugara hozzád is elér,
Ráébredsz kaptál még egy esélyt.

Boldog vagy kimondhatatlanul,
S hálás minduntalanul.
Újra csodálhatod a kék eget,
Nap sugara beragyogja életed.

Vigyázz hát az ébredő fényre,
Őrizd meg jól a messzeségbe,
Kísérje utad végig a napsütése.

Debrecen, 2014.