Az ég mennydörgött és villámlott,
Erős kürtzengés hallatszott,
Az Úr hangja mindent áthatott,
„Én vagyok a te Urad, Istened”

Ekként szól az Úr Sinai hegyen,
Visszhangzik ma is szívek mélyén.
Ember szeresd a Te Istened,
Ki téged a földre teremtett.

Őt illeti minden tisztelet,
E létben csiszolja lelkedet.
Emeld alázattal szívedet,
Ő általa nyersz majd kegyelmet.

Ne kételkedj Atyánk létében,
Megszabadít ő kétségtelen.
Akár a vérzivatarokon,
Akár úszó könnytengereken,

Kiszabadít és hordoz téged.
De nem úgy, ahogy Te akarod,
Fogva tart önző gondolatod,
Eltévelyedett ember lélek.

Hanem hallgasd az Úr beszédét,
Keresd és éld az Úr törvényét.
A fény utadat megtalálva,
Gondjaidat tedd oltárára.

A Sinai hegy mennydörgését,
Felváltja az idő múlása.
Épp úgy csendes szellőként,
Lágyan, de szól az Úrnak hangja.

„Én vagyok a te Urad, Istened”
Hangzik időtlen – idők óta.
Örökké él az Isten szava,
Ha hisz vagy nem e föld lakója.


Debrecen, 2016. 

Mózes kőtáblára írta törvényeit,
Így szólította a kor embereit.
Jézus szívünkbe írta,
A szellemvilág törvényeit,
Példákban tanította szimbólumait.

Ki őt lélekből követi,
Megérti törvényeit.
Becsületben élni,
Mások jogát nem sérteni,
Mindenkinek szabad akaratát meghagyni.

Lehetőség van szabadon a jóra,
Vagy maradni korlátoknak rabja.
A lélek szabadsága,
Nem köthető gúzsba.

Szellemünk vezet folyvást,
Kitűzött fejlődési pályán,
A tökéletesedés útján.

Debrecen, 2016.

A világ száz csodája vár reád,
Csak légy készen reá.
Lelked ragyogjon tisztán, mint a fény,
Szíved hordozza szeretetet, mint erényt.
Legyen erősebb hited mindennél,
Az Úr útja áldással teli remény.
Oly csodálatos e világ,
Igazabb, mint egy mesevilág.
A lélek dimenziójában,
Te irányítod sorsod.
Isten, Atyaként felügyeli dolgod,
Áldásával harmóniába vagy boldog.

 Debrecen, 2015.

 Az úr ki mindig fogja kezem,
Átvezet életemen.
Mutatja utamat előre,
Csak mennem kell egyenesen.
Hűségem megajándékozza,
Csodás napokkal megáldja.
Boldogságot mindig megadja,
S az ember párját megtalálja.
Örök hűséget templomban fogadja,
Egység, erő az Atya mondata.
E kötés örökké él,
Míg lelkük Istenben él.

Debrecen, 2015.

Most még egy kis ideig,
Nyitva vannak az ajtók.
Kik szívük mélyén érzik,
Isten haza hívó szavát,

Felveszik a keresztet,
Megmentés munkájában
Dolgozva segítenek,
Eltévelyedetteknek.

Kapott tanításokat,
Kiárasztják a világra,
S az Úr gondoskodik arról,
Ez ne legyen hiába.

Befogadó lelkeknek,
A kapuját megnyitja,
Szeretet aranypora,
Szívét bebalzsamozza.

Kegyelem még hívogat,
Lélek szabadon választhat.
Isten útján haladva,
Önmagán munkálkodva.

Még él a nappali fény,
Az idő lejáróban.
Bezárulnak a kapuk,
S többé nem nyílnak már meg,

Hiába is zörgetnek.
Igyekezzen mindenki,
Ha eljön majd az este,
Legyen pihenő helye,

Az isteni kegyelem,
Óvó, védő sátrában.
Mert árnyak közelednek,
És az este nincs messze.

Db. 2019. 10.

Az Úr mindenkit egyformán szeret,
Ami az életutadban benne van megadja neked.
Nála jobban senki nem szeret,
Ő mindig a legjobbat adja neked.
Ne félj hát, ha olyat kér, ami drága teneked,
Add azt hittel, bizalommal és szeretettel,
Mert hidd el, hogy nála a legjobb kezekben van.
Az elengedés fájdalma ugyan megvisel,
Az Atya fájdalom helyébe, szeretettel rád gondot visel.
S amit tőled elkért azt kegyelemmel,
Áldásával felruházva örökre adja vissza neked.
Ne bánd hát a bizonyságtételed,
Kegyelemmel áldott lesz az életed.
Hit, remény, szeretet irányítsa lelkedet!

Debrecen, 2013.

Atyám hálás vagyok néked,
Igazságos szereteted kíséri létem.
Fényed beragyogja az univerzumot,
Tökéletességed irányítja a sorsot.
Csodálatos világod,
Köszönet és hála néked!

Engedted, hogy újra éljek,
Általad fejlődjön a lélek.
A hozzád vezető úton,
Folyamatos energia szálon,
El nem engedsz végleg.
Köszönet és hála néked!

Egyetlen fiadat leküldted a földre,
Ki csillagként világított a sötétlő éjben.
Megmutatta nekünk a fények útját,
Szerető, megbocsájtó lényével előttünk járt.
Hűen követve őt lelkünk hozzád eltalál.
Köszönet és hála néked!

Szentlélek tüzével tisztítod bűnünket,
Kegyelmeddel elárasztod lelkünket.
Hitünket bizonysággal erősíted,
Reményünket megtartod tebenned.
Szereteted áldásként hullik le ránk,
Köszönet és hála néked!

Debrecen, 2014.

A teremtő Isten neve szent!
Ily érzés járja át lelkedet,
Idegszálakon át testedet,
Az Úrnak adva tiszteletet.

Nem a világ felé külsővel,
Legbelül egy zugban szentéllyel,
Az Úrnak oltárt emelve fel,
E szálon ő ránk gondot visel.

Ne esküdözz és ne fogadkozz,
Bilincsként a földre visszahoz.
Ne emlegesd az Isten nevét,
Szitokként, avagy álszent hitként.

Igaz szívből szólj igazságot,
Ne hamisan szólj hazugságot,
Hogy egymást félrevezessétek,
Mert keserű lesz életetek.

Az Úrnak szent nevét, ha szólod,
Dicsőítve őt igaz hittel,
Legyen őszinte alázatod,
Élhesd áldását kegyelmével.

A megbocsájtó szeretetét,
Érezd átható tiszteletét.
Hagyd, formáljon földi utadon,
Életed e szerint változzon!

Debrecen, 2016.

Az Isten hat nap teremtette
Tökéletesen szép világot,
A hetediket megszentelte,
És nem végzett semmilyen dolgot.

Hat napon mindig munkálkodjál,
Hetediket pihenni hagyjál.
Megemlékezzél, megszenteljed,
Újabb hat napra erőd gyűjtsed.

Ne csak majd pihenéssel töltsed,
Hanem szellemed is fejlesszed.
Olvassál, avagy imádkozzál,
Lelki fejlődésben haladjál.

Fizikai és lelki tested,
Harmóniában kell, hogy legyen.
Élő nyugalommal feltöltsed,
E napon örömmel pihenjen.

Ez a negyedik parancsolat,
A teremtő Isten személye,
És a földi ember személye,
Között, képez átjáró hidat.

Ha az Urat mindenek felett
Teljes lelkedből szereted,
Parancsolatjait megteszed,
Fejlődésedben célhoz vezet.

Minden hétnek egyetlen napja,
Nyugalomé, megpihenésé,
A célhoz érés jelképéé,
Melyet átsző Isten áldása.

Hagyd a földi dolgot békében,
E helyett a lelked ébredjen.
Úrnak szentelt nap reggelére,
Ébredj szent, méltó szeretetre.

Ő óhaja az, hogy lebontsa,
A földi élet búját – baját,
Keserűségét, fáradságát,
Lelkeinket felszabadítsa.

Megszentelve, szárnyat növesszen,
Szellemünk feljebb emelkedjen,
Majdan végcélunkhoz vezessen,
Az Ős hazában megöleljen.

Debrecen, 2016.

Mily nehéz résztvevő szívet találni,
Ama nyomorúságos napjainkban.
Amíg derült ég fénye ragyogtatja,
Fölös számmal vannak barátaink is.

Beborul fölöttünk a látóhatár,
Majd szenvedések sokasodnak reánk.
Gyakran eltűnnek a résztvevő szívek,
Mint, ahogy árnyék a borús időben.

Könny, mely először csordul az arcodon,
Azért homályosítja el szemedet,
Ne keress vigaszt a föld árnyékában,
Hanem tisztábban lásd az Istenedet.

Az a könnyező szem megtanít téged,
Hogy balga és oktalan ki emberhez,
Vagy más teremtményhez köt reménységet,
Megtanít, emeld fény felé lelkedet.

Isten szomorú szíveket szereti,
Legszebb neki az áhítat szavai,
Amelyektől a megindult léleknek,
Könyörgő, igaz könnyei peregnek.

Nincs halandó ki ne ízlelte volna,
A szenvedések keserű poharát.
Remegő szívvel ne hallotta volna,
Közeledni az ég zengő fájdalmát.

De a vergődő lelkeknek könnyeket,
Szárnyakat adott az Isten kegyelme.
Könnyet, mely lemossa a földnek porát,
Szárnyat, mellyel lelke Úr felé szállhat.

Az ima elménket mennyei fénnyel,
Atya, szeretet lángjával tölti fel.
Ez áldásának kegyelem forrása,
Mellyel vétkeinket mossa tisztára.

Nagyvilágban a tengerek mélysége,
Csillagok magassága mutatja meg,
Róla szól égi láng, fűszál, harmat csepp,
Pacsirta panaszos dalt őneki zeng.

Test táplálék nélkül halálra ítélt,
Lélek ima nélkül sötétségben él.
Istenem, Atyám feléd nyújtom kezem,
Én is gyermeked vagyok Atyám, Vezess!

Debrecen, 2017.