Te csak járd az utad hűen,
Ne hagyd bárki eltérítsen.
Az Úr mutat irányt neked,
Ebben mindig biztos lehetsz.

Ember okoskodásának,
Ha elér nehéz fullánkja,
Tépd ki szívedből azonnal,
Ne hagyd, lelked megmérgezze.

Sokszor fáj az elengedés,
Ha marad, lelked is el ég.
Lehúz magához a sárba,
Piszkos lesz lelked ruhája.


Állj ki bátran hited mellett,
Testvért az Úr hozzád vezet,
Ő egy úton jár majd veled,
Így tiszta marad a lelked.

Debrecen, 2020.02.

Az emberek célja boldogság,
Egy életen keresztül hajszolja.
Ezért eped s fárad oly sokat,
Kitudja elégíteni vágyát.

Ám, a boldogságnak vágyát,
Teljes mértékben soha
Sem tudja kielégíteni,
Hiába nem tud megnyugodni.

Lelke vágyik ismeretlenre,
Nem elérhető földi örömre.
Szív szomjazik a lelke eped,
Ha lélek fáklyája sírban kialszik,

Ugyan majd hol fogja az ember
Gyötrő vágyát kielégíteni?
A lélek Istennek elszakadt
Lehelete, teljes boldogság,

Csak Ő szárnyai alatt lehet.
Isten boldog, mert tökéletes,
Végtelenül szeretetteljes.
Végig törekednünk kell arra,

Legalább megközelítsük.
Az ember is annál boldogabb,
Minél inkább törekszik arra,
Isten hasonlósága legyen.

Sokan idegenkednek vallástól,
Tehernek, elviselhetetlenek
Tartják kötelességeit.
Nem béklyó! Szárny, mely felemel.

Igazi vallás nem követel,
Nem kell, hogy mindenről lemondjál,
Élet tiszta örömét megtagadd,
Világtól elvonulnod nem kell.

Nem kell feláldoznod az élet
Vidámságát, szelíd örömeit,
A vallásnak oltára előtt.
Szeretni az életet nem bűn.

Csak soha ne szakadj el Isten
Boldogító szeretetétől!
E szeretetet folytonosan,
Rendületlenül fent tartsd szívedben!

Ha minden változik körülötted,
Szilárdul állj meg a hitedben,
Szemeid Istenre szegezd,
Várj tőle mentő segítséget.

Vallásosság az élet minden
Állapotával összefér.
A szív vidámsága az élet
Elfogyhatatlan szent kincse.

Csak nyújtani kell kezeteket,
Hogy lelketek szomját enyhítsétek.
Kis felleg elfedi a napot,
Kis bánat árnyékot vet szívre.

De a fellegek is eltűnnek,
Ha meg tudod őrizni lelked,
Békéjét és nyugalmát Isten
Élő forrásába vetett hitben.

Ne félj a vallástól megtanít,
Hogyan légy boldog, örömteli.
Isten mindenkit boldognak
Teremtett, csak meg kell tanulni.

Mint mindenért a világban,
Fáradni és dolgozni kell,
S tudni is kell boldognak lenni.
Aki nem dolgozik a saját,

Boldogságáért, nem kormányoz,
Nem a helyes irányba halad.
Könnyelműen hagyja magát sodortatni,
Nem fog csónakja célba érni.

A végtelen öröm s boldogság,
Amely betölti lelket, szívet,
Amikor az igazság által,
Közelebb jutott Istenhez.

Boldogság derűje önti el
Az embert, homlokán a lélek
Nyugalma ragyog, szelíd, tiszta,
Amely a szívéből ered.

Üdítsétek fel szíveteket,
Az Isten szeretetében,
Végtelen szépnek, igazságnak,
Tökéletesség verőfényében.

Db. 2019.08.

Most értsd meg kérlek,
életed a tét,
ily vírussal nem
találkoztál még.

Tombol királyként,
nem válogatva,
kit csak megtalál,
szedi áldozatát.

Nincs mi parancsolna
királynak megálljt!
Csak egyet tehetsz,
elbújsz előle.

Tegyél meg mindent,
hogy elkerülhesd,
kérd imádkozzál,
ne találkozz vele!

Debrecen, 2020.03.

/Ars poetica/

Légy áldott angyali Poétám!
Köszönöm, hogy időt szánsz reám.
Adod a gondolat fonalat,
S én rovom pappírra sorokat.

Eszközödként teszem a dolgom,
Te vagy nekem örök alkotóm.
Mikor örömöt vagy sikert hoz,
Azt neked imába foglalom.

Db. 2019.11.

A világ göröngyös útján,
Hív, sok kecsegtető bazár.
Megtéveszt, álomba ringat,
Később unottan tovább áll.

Fokozódik hiányérzet,
Boldogság nélkül a lélek.
Keres – kutat Földi létben,
Ám, minden csak időleges.

Gyötrő, fájó kiégések,
Mire megérti a lélek,
Boldogságot ne keressen,
Itt, eme Földi létben.

Csak a szeretetnek kulcsa,
Illik bele minden zárba,
Tévelygéseknek utcája,
Következő élet karmája.

Bűn, büntetlenül nem marad,
A sors kiegyenlíti azt.
Kerüld árnyéknak világát,
Hogy mindig fényben maradhass.

Debrecen, 2021. július 4.

A szeretet szívemben,
minduntalan szárnyra kel,
rózsaszín felhőjében,
téged is átölel.

Éteren át megtalál,
hívó gondolatra száll,
körül fonja lelkedet,
s megvigasztal, ha kell.

Itt vagyok jer hát velem,
fogd erősen a kezem,
rózsaszínű felhőben,
lebegj együtt így velem.

S ha szeretet ereje,
könnyet csalna szemedbe,
láss felfénylő lelkedben,
őrizz meg emlékedben.

Debrecen, 2020.04.

A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik örökké él.

Bármi történhet veled,
Szeretet legyen legfontosabb neked.
Addig míg a szeretet vezérel,
Ragyogó fényben jár táncot lelked.

Boldog mosoly száll el arcodról,
S aki kapja örömteli lesz napja.
Soha ne várj cserébe semmit,
Mert szeretet boldog ki adhatja.

Boldognak akar látni,
Így lesz örömteli az ő napja.
Ha mégis viszonoznák mosolyod,
Őrizd meg jól a lelkedben.

Emlékezz rá kevésbé boldog napokon,
Elég e csöppnyi szeretet,
Máris lobog a tűz lelkedben,
Mely biztos bástyaként táplál.

Hiszen tudod számíthatsz rá,
Így lesz fényed örökké ragyogó,
Az életed egy mosolytól is boldogító.

Debrecen, 2014.

A szeretetsugár fénye,
Ragyogtatja testem, lelkem.
Kitárom szívem ég felé,
S kitárom a föld felé.

Szeretet vonzás körébe,
Gyűlnek a barátok össze.
Angyalok kíséretében,
Láthatatlan szál fűz össze.

Ez a szeretet simogat,
Békés, teljes és megnyugtat.
Igaz, őszinte lélekkel,
Mindig segítőkészséggel.

A szerelemtől erősebb,
Örök baráti szeretet.
E kötelék végig kísér,
Átváltozásnak ösvényén.

A szerelem egy vad szikra,
Gyorsan tör ki, mint egy vulkán,
Majd kiég és lesz hamuvá,
Eltörölve mindent porával.

Soká tart újra épülés,
Tapasztalat már oly nehéz.
Biztosabb egy igaz barát,
Nem okozva szív fájdalmát.

Tiszta lélek tudja, érzi,
Felelősség reménykeltés.
Őszinte szó kemény sokszor,
Óv hiábavalóságtól.

Fájó könnyet számonkérik,
Súlyos tőle lélekmérleg.
Kinek nagy már bölcsessége,
Nem lép újra folyóvízbe.

Db. 2020.01.

Büszkén viseld a neved,
Ez szüleid öröksége,
Ők méltón hagyták reád,
Hordozod egy életen át.

Pályád végéhez érve,
Díszíti ékesen fejfád,
Becsülettől ragyogjon,
Ki emlékezik majd reád.

Fémjelezze nevedet,
Tisztesség és szeretet,
Hogy nevednek hallatán,
Mosoly s öröm áradjon át.

Éld így az életedet,
Vezessen jó cselekedet,
Baráti segítő készség,
Egyenesség, őszinteség.

Db. 2019.10.                           

Sohasem a bánat töri össze
A szívet, hanem a félelem,
Hogy nem tudjuk elviselni,
A szenvedést és fájdalmakat.

Nemes ércnek tűz a próbája,
Lélek erejének szenvedés.
A gyenge leroskad alatta,
Míg az erős felemelkedik.

Vihar után a búza is,
Görnyed, kövér eső csepp alatt,
Ám, első napsugár felszárítja,
Fejét frissen emeli magasba.

Nincs ember a földön kit sorsa,
Kisebb – nagyobb mértékben alá
Ne vetne próbák szenvedésének.
Földi élet, meredek pálya.

Aki a csapások idején,
Lelkének nyugalmát, egyensúlyát,
Meg tudja őrizni nagyobb hős,
Mint ki gyáván kitér előle.

A lélek nyugalma, boldogság
Termőföldje, dolgozni kell érte.
Egyengetni kell ezt az ösvényt,
Melyen keresztül beléphet

A szívbe boldogság ereje,
Mert békés szívben lakik az Isten.
Tiszta lelkiismeret hozza
El végleg a lélek nyugalmát.

Mit vágyaink elénk festenek,
Csak felhevült, hiú álmok,
Vagy elérhetetlen fantomok.
Színes szappanbuborékok,

Egy pillanatig gyönyörködtet,
Majd szétpattan szellő érintésre.
Az élet nem tündér álom,
Fárasztó, kemény küzdelem.

Legtisztább szándékainkat,
Félreismerik, megnyomorítják,
Legbiztosabb reményeinkben,
Jön egy váratlan csapás, csalódás.

Oh, mily kincs ilyenkor az Isten
Szeretetével betelt, nyugodt
Lelkiismeret, mely szárnyakat
Ad, fáradt szívnek, léleknek.

Lélek ellenálló képessége,
A lelki nyugalom és béke,
Benne sarjadzó életerő
Pedig, az Isten szeretete.

Isten temploma menedékhely,
Mely mindenki előtt nyitva áll,
Oltárára tett gondjainkat,
Az Úr kegyelme oldozza fel.

Db. 2019.08.