Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.
Keskeny ösvényén bukdácsolva,
Vezet a szeretet lámpása,
A lélekhajóm vitorláját,
Remény szele körbejárja.
Hittel küzdve a hullámokkal,
A habjai lecsillapodnak,
Az Úrnak védő szárnya alatt,
Gyémántként ragyog az őshaza.
Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.
Debrecen, 2024. 11. 22.
VERSEK kategória bejegyzései
ELSZÁLLT LELKE
Elszállt lelke, mint a madár,
Az aranymezőkön sétál.
Égi függöny eltakarja,
Földi szem már nem láthatja.
Suhan a végtelen térben,
Mint sirály a tenger felett,
Lágy szellőként megsimogat,
S távozik egy fuvallattal.
Debrecen, 2024. 10. 08.
A FÉNY EREJE
Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!
A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!
Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!
Debrecen, 2024. 09. 15.
ÁLDOTT NAP
Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.
A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.
Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!
Debrecen, 2024. 06. 23.
A KÖLTŐ
/Költészet napjára/
A költő versek szólama,
Övé világ szabadsága,
Lenyomata ott a múltban,
Jelennel a jövő hídja.
Szelleme a létben pihen,
Lágyan érinti az ihlet,
Megindul a toll kezében,
Felszínre hozza versében.
Múzsája a csendnek szava,
Kottája betűk halmaza,
Ékes hangszere a tolla,
A költő versek szólama.
Debrecen, 2024. 04. 11.
ELTŰNT MOSOLY
Arcán a mosoly halovány, Lelkét beborítja az árny. Vélt igazság, avagy valós? A tévhit útja borongós. Árnyak egyre sokasodnak, Sötétben nem lel kiutat, Végleg eltűnik a mosoly, S a lelke árnyban fogoly. Szeretet fénye megkopott, Mert büszkeségnek helyt adott. Fény nélkül a szív csak borzong, S a kihunyt parázs megfagyott. Debrecen, 2024. 02. 05.
HULLÓCSILLAGOK
Érkezünk és távozunk, Hullócsillagok vagyunk, Fényt hozunk, majd kialszunk, Éteren át suhanunk. Milliónyi fénypontok, Ragyognak az égbolton, Egy villanás, fénycsóva, Kihunyt egyik csillaga. Az idő sodrásában, Újraéled paránya, Tündököl a fényében, Mindig van, ki csodálja. Érkezünk és távozunk, Hullócsillagok vagyunk, Fényt hozunk, majd kialszunk, Éteren át suhanunk. Debrecen, 2024. 01. 07.
ÉGI JEL
Feltűnik az égi jel, Krisztus, Földre született. Én a fényét követve, Hagyom hozzá vezessen. Szeretete átölel, Palástjával felemel, Kezét el nem engedem, Hű társam az életben, Ismeri a szívemet, Tanítja a lelkemet, Bátorít az utamon, Míg e Földet itt hagyom. Debrecen, 2023. 12. 09.
LÉLEKHARANG
Távolról harangszó, Megtörve csendet, halkan szól. Fénylelkek jönnek távolról, Suhannak angyal szárnyukon. Szeretetük körül leng, Arcokon forró könnycsepp, Csak szívek érintkeznek, S láthatatlanba eltűnnek. Gyertyák fénye itt marad, Virág díszíti sírjukat, Értük szólnak a harangok, Emlékeiket hordozzuk. Debrecen, 2023. 10. 22.
ROMOK
Alkonyban jár a világ, Gőgöt uralja Sátán, Pusztulás a Föld hátán, Romok, romok, csak romok. Törtető urak hada, Bosszúból indul hadba, Kíméletlen a harcban, Romok, romok, csak romok. Halál szele körbe jár, A pusztulás tüze vár, Alkonyban jár a világ, Romok, romok, csak romok. Ártatlan emberek vére, Áldozatul hull földre, Bosszú vérmezejére, Romok, romok, csak romok. Elég már! – szólt Földanya, Tört ki fogcsikorgatva, S lemezei mozdulnak, Romok, romok, csak romok. Lángoló tűzfészek sora, Világot körbe fonja, S halál szele átkarolja, Romok, romok, csak romok. Tenger s óceán lázad, Víztömegével támad, Nincs ép földrésze világnak, Romok, romok, csak romok. Ó, Ember állj meg! Nézz körül! Mit tettél szeretetlenül? Hová tűnt a fény lelkedből? Romok, romok, csak romok. Debrecen, 2023. 10. 21.