Születés és halál,
Lélekhon’ vár reánk,
Az út összeköt,
S vezet az angyal,
Ki fényösvényen jár.
Rögös utakon botladozunk,
Néha erőt vesztünk, elfáradunk,
De mindig van ki felemel,
Mert a szeretet soha nem tűnik el!
Légy hát boldog ember!
S derüljön fény arcodon!
Hisz az élet rövid,
S a lélekhon’ oly közel.
Debrecen, 2026. 07. 19.
VERSEK kategória bejegyzései
A MŰ
Érzelmeknek világa,
Hangszereknek tárháza,
Dallamoknak varázsa,
Természetnek csodája.
Váltakozó hangjegyek,
Szolid ritmusra lebegnek,
Érzések vezényelnek,
Lélekhúrok pezsegnek.
Ezernyi húr a lelkeken,
Tollammal lágyan pengetem,
Ékes dallamot zengenek,
Írják, az új történetet.
Szólnak időnként ércesen,
Vagy szelíden szerelmesen,
Pattogó tűz hangja pendül,
Léleknek húrja megfeszül.
Enyhe szellő fuvallata,
Kedvesen megsimogatja,
Finoman szól hárfa húrja,
Ölel a lélek mosolya.
Debrecen, 2026. 01. 11.
ÉGI KAPU
ÉGI KAPU
Tisztán, fényesen ragyog,
Oly fenséges, magasztos.
Aki előtte megáll,
Lelkét e fény járja át.
S ha visszatér létébe,
Az Úr szavát nem feledve,
Szívében küldetése,
Szolgálat lesz élete.
Hálás minden pillanatért,
Hálás az új életéért!
Debrecen, 2025. 11. 26.
AL
AL
Szavaid, csak szavak
Egymásutánja, csillog,
Hideg, rideg, fémesen,
Hiányzik az érzelem!
Mély gondolatiságnak,
Színes vezérfonala,
Távvezérlőn elakad,
Hatása így elmarad!
Vers, novella, regények,
Érzelemdús élmények,
A lelket szólítja meg,
Al, neked itt nincs helyed!
Hasznos lehetsz más ágon,
Szerte a nagy világon,
Művészethez lélek kell,
Ez kiváltság embernek!
Nem versenyzek veled Al!
Egyediség bennem van,
Szív húrjait pengetem,
E lantot le nem teszem!
Debrecen, 2025. 09. 06.
SÖTÉT KÖD
Sűrű, sötét köd terjeszkedik!
Ráül a szemek pilláira,
A világ búskomorságára.
Sűrű, sötét köd terjeszkedik!
Hová tűnt a fény, a szeretet?
Halvány arc, szomorú emberek,
Néma mosoly, a szájszegletben.
Hová tűnt a fény, a szeretet?
Ám, ihol egyetlen fénysugár!
Áttörni vágy az árnyakon át,
Rést nyit sűrű, éjszín köd fátylán.
Ímé’, az egyetlen fénysugár!
Ragyogd át a Föld zegét-zugát!
Nyíljon meg a fénytelen világ,
Hol utat tör, remény és boldogság.
Ragyogd át a Föld zegét-zugát!
Debrecen, 2025. 08. 22.
JÉZUS MOSOLYA
Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.
Keskeny ösvényén bukdácsolva,
Vezet a szeretet lámpása,
A lélekhajóm vitorláját,
Remény szele körbejárja.
Hittel küzdve a hullámokkal,
A habjai lecsillapodnak,
Az Úrnak védő szárnya alatt,
Gyémántként ragyog az őshaza.
Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.
Debrecen, 2024. 11. 22.
ELSZÁLLT LELKE
Elszállt lelke, mint a madár,
Az aranymezőkön sétál.
Égi függöny eltakarja,
Földi szem már nem láthatja.
Suhan a végtelen térben,
Mint sirály a tenger felett,
Lágy szellőként megsimogat,
S távozik egy fuvallattal.
Debrecen, 2024. 10. 08.
A FÉNY EREJE
Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!
A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!
Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!
Debrecen, 2024. 09. 15.
ÁLDOTT NAP
Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.
A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.
Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!
Debrecen, 2024. 06. 23.
A KÖLTŐ
/Költészet napjára/
A költő versek szólama,
Övé világ szabadsága,
Lenyomata ott a múltban,
Jelennel a jövő hídja.
Szelleme a létben pihen,
Lágyan érinti az ihlet,
Megindul a toll kezében,
Felszínre hozza versében.
Múzsája a csendnek szava,
Kottája betűk halmaza,
Ékes hangszere a tolla,
A költő versek szólama.
Debrecen, 2024. 04. 11.
Total views : 26180