VERSEK kategória bejegyzései

ÉGI KAPU

ÉGI KAPU

Tisztán, fényesen ragyog,
Oly fenséges, magasztos.
Aki előtte megáll,
Lelkét e fény járja át.

S ha visszatér létébe,
Az Úr szavát nem feledve,
Szívében küldetése,
Szolgálat lesz élete.

Hálás minden pillanatért,
Hálás az új életéért!

Debrecen, 2025. 11. 26.

AL

AL

Szavaid, csak szavak
Egymásutánja, csillog,
Hideg, rideg, fémesen,
Hiányzik az érzelem!

Mély gondolatiságnak,
Színes vezérfonala,
Távvezérlőn elakad,
Hatása így elmarad!

Vers, novella, regények,
Érzelemdús élmények,
A lelket szólítja meg,
Al, neked itt nincs helyed!

Hasznos lehetsz más ágon,
Szerte a nagy világon,
Művészethez lélek kell,
Ez kiváltság embernek!

Nem versenyzek veled Al!
Egyediség bennem van,
Szív húrjait pengetem,
E lantot le nem teszem!

Debrecen, 2025. 09. 06.

SÖTÉT KÖD

                Sűrű, sötét köd terjeszkedik!
Ráül a szemek pilláira,
A világ búskomorságára.
Sűrű, sötét köd terjeszkedik!

Hová tűnt a fény, a szeretet?
Halvány arc, szomorú emberek,
Néma mosoly, a szájszegletben.
Hová tűnt a fény, a szeretet?

Ám, ihol egyetlen fénysugár!
Áttörni vágy az árnyakon át,
Rést nyit sűrű, éjszín köd fátylán.
Ímé’, az egyetlen fénysugár!

Ragyogd át a Föld zegét-zugát!
Nyíljon meg a fénytelen világ,
Hol utat tör, remény és boldogság.
Ragyogd át a Föld zegét-zugát!

Debrecen, 2025. 08. 22.

JÉZUS MOSOLYA

Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.

Keskeny ösvényén bukdácsolva,
Vezet a szeretet lámpása,
A lélekhajóm vitorláját,
Remény szele körbejárja.

Hittel küzdve a hullámokkal,
A habjai lecsillapodnak,
Az Úrnak védő szárnya alatt,
Gyémántként ragyog az őshaza.

Jézus mosolya az élet,
Szeretném életem, úgy éljem,
Mikor tekintete rám téved,
Fénylő arcán mosoly lebegjen.

Debrecen, 2024. 11. 22.



A FÉNY EREJE

Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!

A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!

Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!

Debrecen, 2024. 09. 15.

ÁLDOTT NAP

Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.

A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.

Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!

Debrecen, 2024. 06. 23.

A KÖLTŐ

/Költészet napjára/

A költő versek szólama,
Övé világ szabadsága,
Lenyomata ott a múltban,
Jelennel a jövő hídja.

Szelleme a létben pihen,
Lágyan érinti az ihlet,
Megindul a toll kezében,
Felszínre hozza versében.

Múzsája a csendnek szava,
Kottája betűk halmaza,
Ékes hangszere a tolla,
A költő versek szólama.

Debrecen, 2024. 04. 11.

ELTŰNT MOSOLY

Arcán a mosoly halovány,

Lelkét beborítja az árny.

Vélt igazság, avagy valós?

A tévhit útja borongós.


Árnyak egyre sokasodnak,

Sötétben nem lel kiutat,

Végleg eltűnik a mosoly,

S a lelke árnyban fogoly.


Szeretet fénye megkopott,

Mert büszkeségnek helyt adott.

Fény nélkül a szív csak borzong,

S a kihunyt parázs megfagyott.


Debrecen, 2024. 02. 05.

HULLÓCSILLAGOK

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Milliónyi fénypontok,
Ragyognak az égbolton,
Egy villanás, fénycsóva,
Kihunyt egyik csillaga.

Az idő sodrásában,
Újraéled paránya,
Tündököl a fényében,
Mindig van, ki csodálja.

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Debrecen, 2024. 01. 07.