Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!
A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!
Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!
Debrecen, 2024. 09. 15.
VERSEK kategória bejegyzései
ÁLDOTT NAP
Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.
A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.
Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!
Debrecen, 2024. 06. 23.
A KÖLTŐ
/Költészet napjára/
A költő versek szólama,
Övé világ szabadsága,
Lenyomata ott a múltban,
Jelennel a jövő hídja.
Szelleme a létben pihen,
Lágyan érinti az ihlet,
Megindul a toll kezében,
Felszínre hozza versében.
Múzsája a csendnek szava,
Kottája betűk halmaza,
Ékes hangszere a tolla,
A költő versek szólama.
Debrecen, 2024. 04. 11.
ELTŰNT MOSOLY
Arcán a mosoly halovány, Lelkét beborítja az árny. Vélt igazság, avagy valós? A tévhit útja borongós. Árnyak egyre sokasodnak, Sötétben nem lel kiutat, Végleg eltűnik a mosoly, S a lelke árnyban fogoly. Szeretet fénye megkopott, Mert büszkeségnek helyt adott. Fény nélkül a szív csak borzong, S a kihunyt parázs megfagyott. Debrecen, 2024. 02. 05.
HULLÓCSILLAGOK
Érkezünk és távozunk, Hullócsillagok vagyunk, Fényt hozunk, majd kialszunk, Éteren át suhanunk. Milliónyi fénypontok, Ragyognak az égbolton, Egy villanás, fénycsóva, Kihunyt egyik csillaga. Az idő sodrásában, Újraéled paránya, Tündököl a fényében, Mindig van, ki csodálja. Érkezünk és távozunk, Hullócsillagok vagyunk, Fényt hozunk, majd kialszunk, Éteren át suhanunk. Debrecen, 2024. 01. 07.
ÉGI JEL
Feltűnik az égi jel, Krisztus, Földre született. Én a fényét követve, Hagyom hozzá vezessen. Szeretete átölel, Palástjával felemel, Kezét el nem engedem, Hű társam az életben, Ismeri a szívemet, Tanítja a lelkemet, Bátorít az utamon, Míg e Földet itt hagyom. Debrecen, 2023. 12. 09.
LÉLEKHARANG
Távolról harangszó, Megtörve csendet, halkan szól. Fénylelkek jönnek távolról, Suhannak angyal szárnyukon. Szeretetük körül leng, Arcokon forró könnycsepp, Csak szívek érintkeznek, S láthatatlanba eltűnnek. Gyertyák fénye itt marad, Virág díszíti sírjukat, Értük szólnak a harangok, Emlékeiket hordozzuk. Debrecen, 2023. 10. 22.
ROMOK
Alkonyban jár a világ, Gőgöt uralja Sátán, Pusztulás a Föld hátán, Romok, romok, csak romok. Törtető urak hada, Bosszúból indul hadba, Kíméletlen a harcban, Romok, romok, csak romok. Halál szele körbe jár, A pusztulás tüze vár, Alkonyban jár a világ, Romok, romok, csak romok. Ártatlan emberek vére, Áldozatul hull földre, Bosszú vérmezejére, Romok, romok, csak romok. Elég már! – szólt Földanya, Tört ki fogcsikorgatva, S lemezei mozdulnak, Romok, romok, csak romok. Lángoló tűzfészek sora, Világot körbe fonja, S halál szele átkarolja, Romok, romok, csak romok. Tenger s óceán lázad, Víztömegével támad, Nincs ép földrésze világnak, Romok, romok, csak romok. Ó, Ember állj meg! Nézz körül! Mit tettél szeretetlenül? Hová tűnt a fény lelkedből? Romok, romok, csak romok. Debrecen, 2023. 10. 21.
SÁRGUL MÁR
Nyugovóra tért a nyár, Elsárgult levél a fán. Takarót fon őszi szél, Szőnyeget borít tél elé. A szürke köd hajnalán, Ébredező napsugár, Oly erőtlenül tör át, Az őszi táj fátyolán. A természet alkonyán, Feleszmél az elmúlás, Megpihen, majd újrakél, A körforgás reggelén. Debrecen, 2023. 10. 21.
ŐSZI FUVALLAT
Őszi szél fuvallata, A fák között suhanva, Leveleket sodorva, A földet beborítja. Színes avarszőnyeget, Készíti takarónak, Fázó földrétegének, A hidegtől megóvva. Elpihen a természet, Téli álmot aludva, Ébred tél királynője, Jégfényében pompázva. Debrecen, 2023. 10. 07.
Összes látogató : 15450