Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!

A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!

Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!

Debrecen, 2024. 09. 15.

Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.

A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.

Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!

Debrecen, 2024. 06. 23.

Arcán a mosoly halovány,

Lelkét beborítja az árny.

Vélt igazság, avagy valós?

A tévhit útja borongós.


Árnyak egyre sokasodnak,

Sötétben nem lel kiutat,

Végleg eltűnik a mosoly,

S a lelke árnyban fogoly.


Szeretet fénye megkopott,

Mert büszkeségnek helyt adott.

Fény nélkül a szív csak borzong,

S a kihunyt parázs megfagyott.


Debrecen, 2024. 02. 05.

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Milliónyi fénypontok,
Ragyognak az égbolton,
Egy villanás, fénycsóva,
Kihunyt egyik csillaga.

Az idő sodrásában,
Újraéled paránya,
Tündököl a fényében,
Mindig van, ki csodálja.

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Debrecen, 2024. 01. 07.

Valóságnak hitt létben,
Csak egy színpad az élet.
Úgy forog körbe – körbe,
Mint színházban a díszlet.

Egyedül a rendező,
Látja át a nagy művet.
Szereposztás változó,
Így lesz csiszolt a lélek.

Az idő múlásával,
Véget ér a színdarab,
Legördül a függöny majd,
S a nézőben mi marad?

Érzésvilág halmaza,
Mosoly, öröm vagy könnyek?
A színpadról eltűnnek,
A felhasznált kellékek.

Debrecen, 2022. 03. 12.

Ébredjetek, Ébredjetek!
Tart a kegyelem ideje,
Még földi életetekben,
Lelketeket mentsétek meg.

Hulljon le a szemetekről,
Sötétség ámító fátyla,
Kísértő árnyék világa,
Mely igazságot takarja.

Az Istent dicsőítsétek,
Ki irgalmaz és kegyelmez,
Törvényeit éljétek meg,
Fénykapun még átérhettek.

Elmúlik az élet hamar,
Mire felébredtek majdan,
Sötétárnyak körül vesznek,
S holnapért már nem tehettek.

Könnyesen tekintetek le,
A földi életetekre,
Hiábavaló sorsutak,
Elvesztegetve maradtak.

Ébredjetek, Ébredjetek!
Tart a kegyelem ideje,
Még Földi életetekben,
Lelketeket mentsétek meg.

Debrecen, 2022. 02. 19.

Írta: Poór Edit – Nagy Károly

Forralja Nap a világi katlant,
Melyben szénné ég az önző akarat.
Anyagelvűség lett a mérce,
Eltűnőben a szeretet egysége.

Bálványozás mindennek felett,
Eltorzítja az emberi hitet.
Irigység, kapzsiság mód felett,
Mindenütt divatos ékszer lett.

Gyűlnek a sötétlő fellegek,
A Vaskornak immár vége lesz.
Pokolnak tüze égeti át,
A gyarló emberi rabigát.

Ármánykodó Lucifer elbukott,
A megtisztult lelkek már szabadok.

Debrecen, 2016.

Szél az én barátom,
vidd el gondolatom,
szerte a világba,
szeretetnek lángja,
szívekhez találjon.

Vidd a fényt szárnyadon,
indulat oldódjon,
a lélek gyógyuljon,
Szél járd a világot,
az elme tisztuljon.

Súgd bele fülekbe,
béke a lélekben,
szeresd testvéredet,
bocsáss meg vétkeket,
adj új esélyeket.

Szél vidd szeretetem,
mindenkit elérjen,
szív felmelegedjen,
s egy új kezdet legyen,
hisz az élet végtelen.

Debrecen, 2020.03.

Nézem a szép kéklő eget,
Tovaúszó kis felhőket,
Elmerengek régmúltamon,
Rohannak az évek bizony.

Tűnődök a sorsom felett,
Jól éltem-e, életemet?
Mindig szeretet vezérelt,
Hol kellett kezem segített.

Fátyolon túl az ítélet,
Kik ellen mégis vétettem,
Bocsánatukért esengem,
Földi létünk, tökéletlen.

És Ti drága barátaim,
Betöltitek az életem,
Családom és szeretteim,
Utamon osztoztok velem.

A köszönet most nem elég,
Lelkemben hála tüze ég,
Égi áldás hulljon rátok,
A fény vezesse utatok.

Nézem a szép kéklő eget,
Tovaúszó kis felhőket,
Múló idő elszáll velünk,
Hívó szóra mi is megyünk.

Debrecen, 2016.