Élet-sors Versek kategória bejegyzései

ÉGI KAPU

ÉGI KAPU

Tisztán, fényesen ragyog,
Oly fenséges, magasztos.
Aki előtte megáll,
Lelkét e fény járja át.

S ha visszatér létébe,
Az Úr szavát nem feledve,
Szívében küldetése,
Szolgálat lesz élete.

Hálás minden pillanatért,
Hálás az új életéért!

Debrecen, 2025. 11. 26.

AL

AL

Szavaid, csak szavak
Egymásutánja, csillog,
Hideg, rideg, fémesen,
Hiányzik az érzelem!

Mély gondolatiságnak,
Színes vezérfonala,
Távvezérlőn elakad,
Hatása így elmarad!

Vers, novella, regények,
Érzelemdús élmények,
A lelket szólítja meg,
Al, neked itt nincs helyed!

Hasznos lehetsz más ágon,
Szerte a nagy világon,
Művészethez lélek kell,
Ez kiváltság embernek!

Nem versenyzek veled Al!
Egyediség bennem van,
Szív húrjait pengetem,
E lantot le nem teszem!

Debrecen, 2025. 09. 06.

SÖTÉT KÖD

                Sűrű, sötét köd terjeszkedik!
Ráül a szemek pilláira,
A világ búskomorságára.
Sűrű, sötét köd terjeszkedik!

Hová tűnt a fény, a szeretet?
Halvány arc, szomorú emberek,
Néma mosoly, a szájszegletben.
Hová tűnt a fény, a szeretet?

Ám, ihol egyetlen fénysugár!
Áttörni vágy az árnyakon át,
Rést nyit sűrű, éjszín köd fátylán.
Ímé’, az egyetlen fénysugár!

Ragyogd át a Föld zegét-zugát!
Nyíljon meg a fénytelen világ,
Hol utat tör, remény és boldogság.
Ragyogd át a Föld zegét-zugát!

Debrecen, 2025. 08. 22.

A FÉNY EREJE

Pokoli tűz égeti a Földet,
Tűz - víz árja szabja a térképet!
Nehéz erők formálják a szíveket,
Az agresszió tévútra vezet!

A meg nem értés, önös érdekek,
Gőgösség takarja a szemeket!
Ködben lassan, tűnik a szeretet,
Villámló viszály tombol helyette!

Győzelmet hirdet a sötétség Ura,
Erőt vesz rajta kéjnek mámora!
Ám a FÉNY ereje porrá zúzza,
S a pokolban lesz végső otthona!

Debrecen, 2024. 09. 15.

ÁLDOTT NAP

Az úr áldó ereje,
Töltötte fel szívünket,
Fényben úszó lelkünket,
Erősített hitünkben.

A testvéri szeretet,
Átölelt bennünket,
Ugyanazon ösvényen,
Vezet minket az Isten.

Köszönet és hála,
E napnak megadása,
Kísérje mindannyitokat,
Az Úrnak dicső áldása!

Debrecen, 2024. 06. 23.

ELTŰNT MOSOLY

Arcán a mosoly halovány,

Lelkét beborítja az árny.

Vélt igazság, avagy valós?

A tévhit útja borongós.


Árnyak egyre sokasodnak,

Sötétben nem lel kiutat,

Végleg eltűnik a mosoly,

S a lelke árnyban fogoly.


Szeretet fénye megkopott,

Mert büszkeségnek helyt adott.

Fény nélkül a szív csak borzong,

S a kihunyt parázs megfagyott.


Debrecen, 2024. 02. 05.

HULLÓCSILLAGOK

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Milliónyi fénypontok,
Ragyognak az égbolton,
Egy villanás, fénycsóva,
Kihunyt egyik csillaga.

Az idő sodrásában,
Újraéled paránya,
Tündököl a fényében,
Mindig van, ki csodálja.

Érkezünk és távozunk,
Hullócsillagok vagyunk,
Fényt hozunk, majd kialszunk,
Éteren át suhanunk.

Debrecen, 2024. 01. 07.

TOLLAM EREJE HITEM

  / ARS POETICA /

Az Úr vezeti kezem,
S tollam ereje hitem,
Angyal suhan a térben,
Szárnya lelkemen pihen.

Áradó szeretettel,
Ébreszti tollamat fel,
S üzenet életre kel,
A hitnek erejével.

A fehér papírlapot,
Hímezik a gyöngy sorok,
Fény angyali hírnöke,
Mondanivalót hozott.

E talentum szolgálat,
Egy áldásos ajándék,
S én mások örömére,
 Alkotok, boldog szívvel.

Az Úr vezeti kezem,
S tollam ereje hitem,
Angyal suhan a térben,
Szárnya lelkemen pihen.

Debrecen, 2022. 08. 17.

  AZ ÉLET SZÍNPADÁN

Valóságnak hitt létben,
Csak egy színpad az élet.
Úgy forog körbe – körbe,
Mint színházban a díszlet.

Egyedül a rendező,
Látja át a nagy művet.
Szereposztás változó,
Így lesz csiszolt a lélek.

Az idő múlásával,
Véget ér a színdarab,
Legördül a függöny majd,
S a nézőben mi marad?

Érzésvilág halmaza,
Mosoly, öröm vagy könnyek?
A színpadról eltűnnek,
A felhasznált kellékek.

Debrecen, 2022. 03. 12.




 ÉBREDJETEK

Ébredjetek, Ébredjetek!
Tart a kegyelem ideje,
Még földi életetekben,
Lelketeket mentsétek meg.

Hulljon le a szemetekről,
Sötétség ámító fátyla,
Kísértő árnyék világa,
Mely igazságot takarja.

Az Istent dicsőítsétek,
Ki irgalmaz és kegyelmez,
Törvényeit éljétek meg,
Fénykapun még átérhettek.

Elmúlik az élet hamar,
Mire felébredtek majdan,
Sötétárnyak körül vesznek,
S holnapért már nem tehettek.

Könnyesen tekintetek le,
A földi életetekre,
Hiábavaló sorsutak,
Elvesztegetve maradtak.

Ébredjetek, Ébredjetek!
Tart a kegyelem ideje,
Még Földi életetekben,
Lelketeket mentsétek meg.

Debrecen, 2022. 02. 19.