Alkonyban jár a világ,

Gőgöt uralja Sátán,

Pusztulás a Föld hátán,

Romok, romok, csak romok.



Törtető urak hada,

Bosszúból indul hadba,

Kíméletlen a harcban,

Romok, romok, csak romok.



Halál szele körbe jár,

A pusztulás tüze vár,

Alkonyban jár a világ,

Romok, romok, csak romok.



Ártatlan emberek vére,

Áldozatul hull földre,

Bosszú vérmezejére,

Romok, romok, csak romok.



Elég már! – szólt Földanya,

Tört ki fogcsikorgatva,

S lemezei mozdulnak,

Romok, romok, csak romok.



Lángoló tűzfészek sora,

Világot körbe fonja,

S halál szele átkarolja,

Romok, romok, csak romok.



Tenger s óceán lázad,

Víztömegével támad,

Nincs ép földrésze világnak,

Romok, romok, csak romok.



Ó, Ember állj meg! Nézz körül!

Mit tettél szeretetlenül?

Hová tűnt a fény lelkedből?

Romok, romok, csak romok.



Debrecen, 2023. 10. 21.

A sárga csillagot,
Kötelezően viselned kell.
Hovatartozásod jeléül,
Kabátodra kitűznöd kell.
Ó, miért e szomorú, nehéz sors?
A háború, oly kegyetlenül elsodor.
Nem számít a sok emberélet,
Csak győzhessenek a hadvezérek.
Fájdalomtól ránduló testek,
Kik a csatatéren, mind elestek.
Otthonukban hiába várták őket,
Csak a halálhírük érkezett meg.
Nem volt mind ez elég,
A fajgyűlölet szikrája ég.
Családokat hurcoltak el,
S a tehervagonokon ott volt a jel.
Könnytől áztatott arcok,
Fájdalomtól remegő kezek,
Még utoljára búcsút intenek.
Sípszó hasít a levegőbe,
S a halálvonat elindult a temetőbe.
Megtört szívvel, alázatos lélekkel,
Adózzunk emlékművük előtt tisztelettel.

Debrecen, 2015.

Európában javában folyik a háború.
Amerikaiak szándékosan távol maradnak,
Bár Japánnal politikai nehézségeik akadnak.
Pearl Harbor egy kis békés sziget,
A Csendes óceán egyik ékköve.
Az öbölben neves csatahajók sorban,
Ez Amerika büszke, nagy flottája.
Mily csodálatos e táj látványa,
Szikrázó napsütés hatja át a völgyet,
Az ég sziluettje egybeolvad óceán kékjével.
Hadihajók békésen ringanak a kadétok alszanak.
Nem sejtik még, mily sötét ármányt hoz a következő óra.
Pirkadatkor édes álmukból ébredő tengerészek,
Rémülten eszmélnek őket támadás érte.
Fegyverük után rohannak, de késve,
A hajójukat már a torpedó elérte.
Első hullámban a flotta került óceán mélyére.
Japán vadászgépek sora bombázza a térséget.
Égi háború zajlik Pearl Harbor felett.
Fejvesztve menekülnek az emberek,
Romokban menedéket keresnek.
Korházban egyre több a sebesült,
De, a légi támadás ide is lecsap kíméletlenül.
Hallottak száma folyamatosan nő,
Sebesültek ellátása már nem orvosolható.
Megsemmisült a sziget reptere,
Vele együtt Pearl Harbor légtere.
A második hullám után elcsendesedett a táj,
Hatékony támadásuk miatt,
Szükségtelen volt a harmadik hullám.
Amerika súlyos veszteséget szenvedett,
A hadüzenet későn érkezett.
Válaszul megtámadta Japánt,
S a háború világméretűvé szélesedett.

Debrecen, 2015.

Atlantisz Aranykora,
Első éden korszaka.
Tökéletes harmónia,
Szeretet és az erő,

Tartotta egyensúlyba.
Ismerték ősi tanítást,
Fénnyel, energiával,
S kristállyal gyógyítást.

Ám, az isteni elvektől,
Elkezdtek távolodni,
Az erő és hatalom,
Kezdett túlsúlyba kerülni.

Az egyensúly felborult,
S természeti katasztrófa,
Elkerülhetetlen volt,
Ősi kultúra lezárult.

Az Atlanti óceán,
Mélyére süllyedve,
Atlantisz elpusztult,
S a legenda fent maradt.

Lemuria titkos föld,
Ők telepatikus úton,
Kommunikáltak egymással.
Közvetlenül, Atlantisz

Mellett helyezkedtek el.
Az atlantiszi mágusok,
Hatalomért vetélkedtek,
A Lemuriaiakkal.

Óhatatlanul, olyan
Nagy kozmikus erőket,
Szabadítottak a földre,
Melynek következménye,

Katasztrófák sorozatát,
Hozta el a bolygóra.
Lemuria is elsüllyedt,
Az Indiai óceán,

Mélye lett temetője.
Így tűnt le egymás után,
Emberiség bölcsője,
Ősi kultúrák léte.

Mu hatalmas ősi föld,
Három területből állt.
Hawaiitól északra,
A déli határa,

Fidzsi –Húsvét szigetek,
Vonalai alkották.
A népeik fényűző
Otthonaikban éltek.

Faragott, nyitott tetejű
Templomokban imádkoztak.
Nagyon műveltek voltak,
Egyetlen hatalmas kőből,

Faragtak ki szobrokat.
Az uralkodó faj szép,
Sötét szemű, sima hajú,
Lágy tekintetű nép volt.

Ám, e föld vulkanikus
Tüzek hamujává lett,
Majd Csendes óceánba 
Süllyedve pusztult el.

Az elsüllyedt világok,
Szellemlégiói,
Szerte inkarnálódtak,
Az egész nagyvilágban.

Db. 2019.04.

Ifjú suhancként,
Tizennyolcat alig töltöd be még,
Már érkezik hozzád a távirat,
Férfiként szolgáld hazádat.
Behívó parancs csatába szólít,
Nem tehetsz mást, indulnod kell.
Családodtól érzékeny búcsút veszel,
Hiszed, még egyszer visszaérkezel.
Bajtársaiddal árokban lapultok,
Gyalogos támadás sípszóját várjátok.
Fejetek felett golyózáporok zúdulnak,
Majd, hirtelen egy hangrobbanás,
Sáncotokba történt a becsapódás.
Körülötted repeszektől sérült katonák,
Görcsös fájdalmukban vívják a haláltusát.
Az ütéstől, mely mellkason talált,
Megremegsz, várod a halált.
Az égő zsibbadás eluralja testedet,
S a fájdalmadat már nem érzékeled.
Magaddal viszed utolsó képként,
A csatamezőt, mint távoli fénykép.
Hősi halotti sírodnál emlékmű áll,
Nemzeti koszorút tiszteletadással helyezik rá.

Debrecen, 2015.

Volt vagy nem?
Lent vagy fent?
Van e még?
Lesz e még?
Erről már csak a víz mesél,
Az Atlanti - óceán mélyén,
Ahol egy város terül el,
Atlantisz itt merült el.
A katasztrófa újra közel,
S most ismét egy földrész tűnik el,
Míg egy Aranyváros tűnik fel.
Milyen volt Atlantisz városa?
Nézz a napra hisz ott van mása.
Szemkápráztató csodálatossága,
Fénylő arany palotája.
Főtemploma a hegy csúcsán áll,
Benne 12 körben egy – egy drágakő áll.
Rá vigyázz a tizenkét angyal király,
Templomai csupa energia kristály.
A várost sűrű erdő veszi körül,
Gyönyörű fák szolgálnak védelemül.
Az elsüllyedt világnak,
Már óceán a hazája,
S korall erdő csodája,
Fon sűrű fátylat rája.
Ez az Atlantisz históriája.

Debrecen, 2012.