Múltnak fátyla már eltakar,
Emlékek hídja zárva tart,
Rozsda eszi a kapuját,
Segíti feledés homályát.

Kevélység jön a mihaszna,
Magát meg nem hazudtolja,
Feltöri kapunak zárját,
S az emlék, mint folyó árad.

Égőn facsarja a szívet,
A múltnak leheletétől,
Pillanatra megfagy a lélek,
Emlékek hídja romba dől.

Ám a szeretet mindent legyőz,
Fájó érzéseket töröl,
Szívnek húrját megjavítja,
Fénylő lelket meggyógyítja. 

Db. 2023. 02. 24.

Éjszaka sötétjében,
Tündököl Hold fénye,
Hívogat csillagoknak,
Ragyogó ösvénye.

Fények útján lebegek,
Átölel a szeretet,
Álmok hídján vársz reám,
S angyalszárnyon érkezem. 

Elsuhan a pillanat,
Álmok hídja megmarad,
Összefűzött fényszálak,
Soha el nem szakadnak. 

Db. 2023. 01. 23.

A szeretet fénysugara,
Mosolyt csal az arcokra,
Él, parányi szikrákban,
Csodát tesz a világban.

Átöleli lényedet,
Megkeresi szívedet,
Hol parázsként pihen meg,
Az éledő szeretet.

Lélek hárfa húrjait,
Angyal lágyan pengeti,
Mennyei dallam szólal,
S a szív ütemre dobban.

Szellő szárnyán érkezik,
Arany fénye megérint,
Lángra gyúl a szeretet,
Őrizd féltőn lelkedben.

Db. 2023. 01. 17.

Csend ült az éji tájra,
Tengernek morajlása,
Halkan ritmusát adja,
Esti romantikának.

Holdfénye beragyogja,
Víztükrén arcát látja,
Úszik a hullámokkal,
Égen a csillagokkal.

A tengerpart sétányán,
Sétál egy csinos leány,
Szerelmére titkon vár,
Ő sietve jön hozzá.

Az ezüstös fénysugár,
Ölelkezve fonja át,
Kettőjüknek árnyékát,
Mely örökre eggyé vált.

Debrecen, 2022. 03. 

Várom jöttödet Kedvesem,
Hiányod szívemen üt sebet.
Erős karjaidban édesen,
Ringatózom csendesen.

Szerelmünk tüze lelkünkben ég,
Nélküled mégis oly hideg az éj.
Veled nagyon boldog vagyok én,
Napok suhannak könnyedén.

Jőj hát édes szerelmem,
Ne hagyd üresen életem.
Légy mindig mellettem,
Örökké foghatod két kezem.

Lenyugvóban már a nap,
Még jöhet a pirkadat.
De, ha a sötétség elragad,
Miénk volt minden pillanat.

Mesélünk ragyogó csillagoknak,
S vigyázzuk majd a fényünket.

Debrecen, 2016.

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,
Egyedül Te vagy a szívemben!
Nincs azóta sem éjjelem sem nappalom,
Tiéd minden gondolatom.

Nem élhetek már nélküled,
Engedd hát élhessek veled.
Boldog soha mással nem lehetek,
Engedd hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,
Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.
Te vagy, életem minden rezdülése,
Te vagy, sorsom beteljesülése.


Debrecen, 2014.

Lelkemben épp a csend honolt,
Életemre alkony borult.
Egy napon oly váratlanul,
Érzelmed szívemen dobolt.

Angyalszárnyon szállt üzenet,
Áldásként örök szerelem.
Az égi gyülekezetben,
E frigy immár megkötetett.

Fénylő lelked – lelkemig ért,
Igaz beteljesülésért.
Életem boldog öröme,
Te lettél szívem ékköve.

Debrecen, 2016.

Szeretnék szemedbe nézni,
S tüzében boldogan égni.
Bőrödhöz érni,
Szeretnélek ölelve csókolni.
Szerelem tüze égeti lelkem,
Tudom Te is érzed kedvesem.
Örök mécses lángol szívünkbe,
Vigyázzuk e lángot örökre.
Boldogságunk találkozik a fényben,
Ahogy két csillag felragyog az égen.
Egymástól távol,
Lelkünkben szerelmi mámor,
Kezünk örökre összeforr.
Oly elválaszthatatlanul.

Debrecen, 2015.

Tengerkék szemed csillogása,
Lelked aranyfényű ragyogása.
Megnyitotta szívem kapuját,
Szellemünk fénye egymásra talált.

Isten útján magányosan járva,
Csodálatos hittel harmóniában,
Találkozhattunk e vonzásban,
Szerelmes szíveken az Úr áldása.

Boldogságunk szeretet fénye,
Sugárzik csillagok felé az égre.
Téren, időn át a messzeségbe,
Hírül adják e szerelmet mindörökre.

Debrecen, 2015.

Életem alkonyán találkoztam veled,
Sors úgy alakította életem s életed.
Lenyugvó nap fénye szikrázik a fák közt,
Szerelmünk lángjai beragyogják életünk.

Tőled messze, távol erdei úton sétáltam,
Hiányodtól szenvedve égi káprázatban,
Távol vagy kedvesem mégis oly közel,
Szerető szíved fák lombjai között tűnik fel.

Drága minden perc mit Te adsz nekem,
Nem élhetek már nélküled csak örökre veled.
Lelkünk gondolat fonalán eggyé olvad végleg,
Vágyaink csillognak boldogság fényében.

Ha majd egyszer végéhez ér e földi utam,
Szívem utolsó dobbanásáról angyalok neked suttognak.
Kezed akkor sem engedem el,
Isten előtt köt hozzád hű fogadalmam.

S ha meghatódtál ne szégyelld könnyed,
A férfikönnynél drágább kincs nincsen.
Hagyd, hogy arcodról lecsókoljam néked,
Hiszen már örökre csak TE vagy nékem.

Debrecen, 2015.