Múltnak fátyla már eltakar,
Emlékek hídja zárva tart,
Rozsda eszi a kapuját,
Segíti feledés homályát.

Kevélység jön a mihaszna,
Magát meg nem hazudtolja,
Feltöri kapunak zárját,
S az emlék, mint folyó árad.

Égőn facsarja a szívet,
A múltnak leheletétől,
Pillanatra megfagy a lélek,
Emlékek hídja romba dől.

Ám a szeretet mindent legyőz,
Fájó érzéseket töröl,
Szívnek húrját megjavítja,
Fénylő lelket meggyógyítja. 

Db. 2023. 02. 24.

Éjszaka sötétjében,
Tündököl Hold fénye,
Hívogat csillagoknak,
Ragyogó ösvénye.

Fények útján lebegek,
Átölel a szeretet,
Álmok hídján vársz reám,
S angyalszárnyon érkezem. 

Elsuhan a pillanat,
Álmok hídja megmarad,
Összefűzött fényszálak,
Soha el nem szakadnak. 

Db. 2023. 01. 23.

A szeretet fénysugara,
Mosolyt csal az arcokra,
Él, parányi szikrákban,
Csodát tesz a világban.

Átöleli lényedet,
Megkeresi szívedet,
Hol parázsként pihen meg,
Az éledő szeretet.

Lélek hárfa húrjait,
Angyal lágyan pengeti,
Mennyei dallam szólal,
S a szív ütemre dobban.

Szellő szárnyán érkezik,
Arany fénye megérint,
Lángra gyúl a szeretet,
Őrizd féltőn lelkedben.

Db. 2023. 01. 17.

Csend ült az éji tájra,
Tengernek morajlása,
Halkan ritmusát adja,
Esti romantikának.

Holdfénye beragyogja,
Víztükrén arcát látja,
Úszik a hullámokkal,
Égen a csillagokkal.

A tengerpart sétányán,
Sétál egy csinos leány,
Szerelmére titkon vár,
Ő sietve jön hozzá.

Az ezüstös fénysugár,
Ölelkezve fonja át,
Kettőjüknek árnyékát,
Mely örökre eggyé vált.

Debrecen, 2022. 03. 

Várom jöttödet Kedvesem,
Hiányod szívemen üt sebet.
Erős karjaidban édesen,
Ringatózom csendesen.

Szerelmünk tüze lelkünkben ég,
Nélküled mégis oly hideg az éj.
Veled nagyon boldog vagyok én,
Napok suhannak könnyedén.

Jőj hát édes szerelmem,
Ne hagyd üresen életem.
Légy mindig mellettem,
Örökké foghatod két kezem.

Lenyugvóban már a nap,
Még jöhet a pirkadat.
De, ha a sötétség elragad,
Miénk volt minden pillanat.

Mesélünk ragyogó csillagoknak,
S vigyázzuk majd a fényünket.

Debrecen, 2016.

Minden reggeli ébredéssel,
Új élet kezdődik el.
Szívedet és lelkedet,
Reményteli várakozás tölti el.
Talán ma láthatom,
Szerelmemmel találkozhatom.

Így telik el, nap – nap után,
Múlnak az évek egymás után.
Csak vársz és vársz,
Holnap talán rá találsz.
Eljön a szerencsés pillanat,
Őt végre megláthatod,
Leírhatatlan boldogságod.

Előtted áll s te csak csodálod,
Keresed a szavakat, de nem találod.
Mondanád mennyire szereted,
De most még nem teheted.
Földöntúli érzés járja át lelked,
Fáj meg nem ölelheted.

Az idő meg nem áll,
Találkozásotok pillanata lejár.
A búcsúzás nehéz,
Hiszen újra csak remélsz.
S még nem tudhatod,
Majd újra, Őt mikor láthatod.

Szemének fényét,
Szívedben örökre megőrzöd.
Szavainak dallamát,
Míg élsz, lelkedben őrzöd.
Szeretnél vele boldog lenni,
Szeretnéd őt boldoggá tenni.

De várnod kell rá,
Amíg lelke ezt megérzi.
Nem tehetsz mást,
Csak reményteli várakozást.
Talán majd egyszer,
Ő kezdeményezi a találkozást.

Debrecen, 2012.

Írta: Poór Edit – Nagy Károly

A vágy hajnala ragyog ránk,
Mint fényben fürdő napsugár.
Ragyogj – ragyogj reánk hatva,
Fényutunkat megmutatva.

Csillag szemed csillan most rám,
Csókos ajkad tapad hozzám,
Karjaidban így jó lenni,
Örökké egymást szeretni.

Szerelmünknek tűz örvénye,
Szíveinket fonja össze.
Boldogságunk öröm fénye,
Napjainkat ragyogja be.

Áldás fátyla a kezünkön,
Egység, erő a lelkünkön.
Őrizzük e meleg fészket,
Hálát adva jó Istennek.

Debrecen, 2017.

Türelem szép erény,
Az idő gyorsan halad,
S korom már előre haladt.
Baj e, ha tudni szeretném,
Vár e reám szép remény.
Fájó sebeket lezártam én,
Bezárult lelkem oly könnyedén.
Akaratom ellenére megérintettél,
Most félelem járja át szívem,
Talán ez is reménytelen?
Te, ki most ajtóm előtt állsz,
Várom, kopogtass talán.
S ha nem kopogtatsz én elmegyek,
Ért csalódás eleget.
Érzelmeimnek teret,
Többé nem engedek!
Elfojtom pislákoló lángot szívemben,
Elkísér téged baráti szeretetem.

Debrecen, 2015.

Te vagy, kit így még soha nem szerettem,
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorosom küldött.

Váratlanul törtél életembe,
Egyedül Te vagy a szívemben!
Nincs azóta sem éjjelem sem nappalom,
Tiéd minden gondolatom.

Nem élhetek már nélküled,
Engedd hát élhessek veled.
Boldog soha mással nem lehetek,
Engedd hát boldoggá tehesselek.

Te vagy, számomra fény az éjben,
Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.
Te vagy, életem minden rezdülése,
Te vagy, sorsom beteljesülése.


Debrecen, 2014.

Testben távol vagy kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet.
Így a távolság eltűnik,
Bár testem hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj.
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el.
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel.
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád.
Vágyam elkíséri testem amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké.
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Debrecen, 2011.