Az éj sötétjében, Ragyogó csillagok, Sugárzó fénykörében, Ezüstösen csillog, A felderengő Hold. Formája változó, Kecses, íves, Újhold, Földről, így látható. Gyönyörű látványt nyújt, Növekszik fokozatosan, Napról – napra az égen, S kiteljesül egészen. Oly varázslatos fénye, Elcsábul a tekintet. Közelsége folytán, Erősen hat a Földre. Telihold erőinek, Szabad leáramlása, Nyugtalanítóan hat, Az emberi világra. Mély tenger árapálya, Függ a Hold járásától, És ilyenkor szenvedünk, Az álmatlanságtól. Felszíne rideg, kietlen, Felénk mindig, fénytől Duzzadt arcát mutatja. Ám, sötét túloldalán, Az élet mostoha. Kábulatba ejtő, Szépsége földünkről. Eltereli figyelmet, A magában hordozó, Sötétség erőiről. Az égbolton egyedüli, Éj királynőként tündököl. Db. 2019.05.
admin összes bejegyzése
A FÉNY ŐRZŐI
Magasabb szféra lakói, Lélek fényének őrzői. Küldetéssel születnek le, Anyagi síkú Földünkre. Hit lámpásának fényével, Oszlatják a sötétséget, Szeretetük melegével, Feloldják a gyűlöletet. Fényük átírja a teret, Jelen van jó kedv, szeretet, Tanítják a bölcsességet, Példamutató életet. Szentlélek tisztító tüze, Élőforrás lelkeikben, Mely lankadatlan táplálja, S hittel őrzi jó pásztora. Db. 2020. 01.
A FÜRJ ÉS A NYÚL
Fürj és a nyúl élelmet keresett, Nyúl csak ide – oda ugrándozott, Míg a fürj sebesen repülve, Nagy területet végig pásztázott. Nem messzire talált egy kertet, Teles – tele volt gyümölcsökkel, Hatalmas nagy borsó földdel. Ám, a fürj önző volt és kapzsi, Nem akart belőle nyúlnak adni. Visszarepült hozzá, nincs itt semmi Mondta, a nyulat ellenkező Irányba útnak indította. Fürj visszarepült a gyümölcsöshöz, Éppen jól belakmározott, Már repülni is alig tudott. Észrevette őt a gazda, A puskát is előkapta, Sikerült a fürjnek elrepülni. Önző kapzsiságának ára, Majdnem életének az ára. Nyuszi már csak igen lassan haladt, Éhes gyomrába nem akadt falat. Egy háznál játszadozó kislány, Megtalálta s nagyon megsajnálta. Hozott neki friss zöldségeket, Majd éledező nyulacskának, Üdítő, friss forrásvizet. Nyúl hálás szívvel megköszönte. A fürj ekkorra ért oda, Éhesen és szomjúhozva, Megfáradtan, szárny csapkodva. Ám, a nyúl nagyon megsajnálta, Kérlelve nézett a kislányra, Aki, rögvest hozott neki is, Fürjnek való friss táplálékot. Megszégyenülve elfogadta, Örök életre megtanulta, Irigység, önzés, kapzsiság, Csak pillanatnyi jóllakottság, Többet ér életre szóló barátság. Debrecen, 2019.08.
BÁTYÁMHOZ
Drága Bátyám, nagyon hiányzol nekem, Boldog gyermekkorunkra emlékezem, Mindig vigyáztál rám s megvédtél, ha kellett. Sok mindenre megtanítottál, Én ezért hálás vagyok neked. Esküvőm napján ölelő két karodba zártál, Sok boldogságot nekem e – ként kívántál. „Légy nagyon boldog hugi!” Most is fülembe cseng szavad, Majd felemeltél így folytattad, „A világon legszebb húgom nekem van!” Életed pályája rövidre szabódott, Az Úr korán magához szólított. Így tested e földi világból, Hirtelen, búcsú nélkül távozott. A lányomat kit annyira vártál, Hogy majd jó keresztapja légy, Sajnos már nem láthattad, Hiszen születése előtt még, Földi dimenziónkat itt hagytad. Lélekben tudom, hogy velünk vagy, A szereteted soha el nem hagy. Azóta nincs ki vigyázzon rám idelent, Sorsom az, hogy egyedül élem életem. Hiányzik két erős karod, Mely minden bajtól megóvott. Az életemben felvállalt feladatom, Maradéktalanul megoldom. S amikorra, majd én átmegyek, Te már idelent leszel gyerek. Remélem, hogy ez az életed, Majd sikeresebb lesz neked. Találkozásunkig sok idő telik el, De én majd fent várlak, Ahogy egy jó testvérnek kell. Debrecen, 2012.
ADVENT ANGYALAI
Advent első vasárnapja, Első gyertya lángja lobban. Kicsi angyalok suhannak, Ezüst szárnyaik csillognak. Kezükben fénylő fáklyával, Tisztító tüzet hordoznak. Mindent körbe – körbe járnak, Urunkról örömhírt hoznak. Mire ellobbannak majd mind A négy gyertyának lángjai, Jézus Földre megérkezik, Sötétség uralma elveszik! Légy hát nagyon boldog ember, Reménnyel sohase hagyj fel! Van ki érted szeretettel, Küzdve – küzd, sohasem hagy el! Debrecen, 2020. november 22.
Total views : 26833