Drága Bátyám, nagyon hiányzol nekem,
Boldog gyermekkorunkra emlékezem,
Mindig vigyáztál rám s megvédtél, ha kellett.
Sok mindenre megtanítottál,
Én ezért hálás vagyok neked.

Esküvőm napján ölelő két karodba zártál,
Sok boldogságot nekem e – ként kívántál.
„Légy nagyon boldog hugi!”

Most is fülembe cseng szavad,
Majd felemeltél így folytattad,
„A világon legszebb húgom nekem van!”

Életed pályája rövidre szabódott,
Az Úr korán magához szólított.
Így tested e földi világból,
Hirtelen, búcsú nélkül távozott.

A lányomat kit annyira vártál,
Hogy majd jó keresztapja légy,
Sajnos már nem láthattad,
Hiszen születése előtt még,
Földi dimenziónkat itt hagytad.

Lélekben tudom, hogy velünk vagy,
A szereteted soha el nem hagy.
Azóta nincs ki vigyázzon rám idelent,
Sorsom az, hogy egyedül élem életem.

Hiányzik két erős karod,
Mely minden bajtól megóvott.
Az életemben felvállalt feladatom,
Maradéktalanul megoldom.

S amikorra, majd én átmegyek,
Te már idelent leszel gyerek.
Remélem, hogy ez az életed,
Majd sikeresebb lesz neked.

Találkozásunkig sok idő telik el,
De én majd fent várlak,
Ahogy egy jó testvérnek kell.

Debrecen, 2012.