Ne félj, ha vágy perzseli szíved,
Ne félj, ha szeretet elönti lelked.
Tisztító ereje áthatja lényed,
Engedd, hogy a vágy tüze égjen.

Ne félj, ha hited erős,
Ne félj, megtart téged,
Jézus fogja mind két kezed,
Isten áldott kegyelme ez.

Ne félj, Szentlélek tüze ég benned,
Ne félj, ez áttisztítja lelked.
Legyen örökre e tiszta fény szívedben,
Vezessen utadon a jó Isten kegyelme.

Debrecen, 2015.

Már hiába is keresnél,
Hiába jönnél és kérnél, 
Elmúlt idő nem jön vissza,
Múltat ködfátyol borítja.

Hiába már a pillanat,
Sok hosszú év elszaladt,
Gyötrő napok magányában,
Úszott szemem könnyárjában.

Akkor nem törölted könnyem,
Akkor nem voltál ott velem,
Égő tűznek lángja hamvadt,
Kihűlt parázs csak mi maradt.

Tovaszálló múló idő,
Elmos mindent, mint az eső,
A tomboló vihar után,
Csend honol a szellők szárnyán.

Debrecen, 2016.

Különleges ünnepélyes alkalom,
Az életben egy sorsszerű vonzalom.
Pillanat műve találkozni olykor,
Ám, ez a pillanat egy életre szól.

Tudod jól ahogy a szemébe nézel,
Nem földi szerelem az, amit érzel.
Szemek tükrében áthatol a lélek,
Rögtön érzed, amint lelke megérint téged.

Megszűnik a világ körülötted,
Lélegzet eláll s a hang fent akad,
Csak a test bizsergése mi megmarad.
Megszűnik a léted e világban,
Csak őt látod a külvilágban.

Nem fontos már léted sem életed,
Legfontosabb számodra az Ő élete.
Megszűnnek vágyaid létezni,
Lelkedre száll nyugalom és béke.

Mélységes szeretet átöleli lelketek,
Életben Őt, soha el nem feleded.
Alakuljon bárhogy majd az életed,
A sors könyvében már Ő a jegyesed.

Nem férhet hozzád többé senki,
Mert szívednek kulcsát, már Ő őrzi.

Debrecen, 2014.

Szívem közepében,
Életre kell lényed,
Így jelensz meg előttem,
Mitől oly boldog létem.

Nézz reám csak nézz,
Szeretem szemed tüzét.
Sarkcsillagként ragyog rám,
A sötét éteren át.

Mosolyod, mint felkelő nap,
Szívem rögtön lángra kap.
Ajkam csókodra vár,
Tüze éget is már.

Illatod tovaszáll,
Ég felé sóhaj száll,
Bárcsak itt lennél már.

Este mikor lefekszem,
Csillagokkal üzenem,
Jó éjt kedvesem.

Testem alszik már,
Lelkem csak rád vár.
Jössz is felém már,
Az álom ködfátyolán.

Mily csodás e világ,
Itt miénk az egész világ.
Az éjszaka sötétjében,
Nappali fényárad,
Szívünk boldog tüzet áraszt.

E boldog fény, beragyogja álmom,
S kívánom, hogy ily csodát,
Te is álmodj barátom.

Ha jő is a keserű ébredés,
Mind ez csak álom,
Vidd magaddal a fény ragyogását,
Mert ez valóság s nem álom.

Debrecen, 2014.

Ami fent összetartozik,
Az lent is összetartozik.
A föld s az ég egybe tartozik.
Várok csendben türelemmel,
Míg végre két karod átölel.
Az élet rendjét elfogadom,
De soha – soha fel nem adom.
Túlélek minden napot,
Mert a holnap hozhat egy új napot.
Azt a boldog pillanatot várom,
Amikor e földi világban is,
Magához ölel a lélekpárom.

 Debrecen, 2013.

Gyorsan fogynak a napok,
Kicsit még veled maradok.
Kiáradt szeretetemmel,
Szorosan ölel át karom.

Még itt vagy nekem Kedves,
Boldogan fogom kezed.
Hiányod gondolatára,
Szívem is beleremeg.

Megőrzöm lelked szerelmét,
Feltölt távolság idején.
Őrjítő vágyam elkísér,
Majd újra itt várlak én.

Debrecen, 2015.

Szeretlek téged kimondhatatlanul,
Ilyen tűz csak miattad gyúlt,
Jégpáncél leolvadt szívemről,
TE elfoglaltad szívem egyedül.

E tűz mely soha ki nem alszik,
E tűz mely örökké parázslik.
Örökmécset gyújtottál szívemben,
Ezt táplálja mindig hű szerelem.

Ha távol is vagy lángom veled van,
S örökre együtt lobognak boldogan.

Debrecen, 2011.

Édes álom de jó, hogy vagy,
Oly jó, hogy álmomban velem vagy.
Az álom egy köztes lét,
Ahol elválaszthatatlan föld és az ég.

Álmomban együtt vagyunk,
Földi távolság álomban áthidalható.
Lelkem egy kiszáradt folyó,
Melyben TE vagy a gyógyírt hozó.

Testünk e földön egymástól távol él,
Míg az álomvilágban nincs idő és tér.
Itt újra, meg újra egymásra találunk,
Lelkünk forró szomját így olthatjuk.

Édes álom de jó, hogy vagy,
Oly jó, hogy álmomban TE nekem vagy.

Debrecen, 2013.

Pályaudvar nyüzsgő forgatagában,
Vágyakozva fonódtak karjaink egymásba.
Boldogság fényétől ragyogott a nap,
Szemünkben tükröződött egy akarat.

Szívünk dobbanásának dallama,
Lágy zeneként kerített hatalmába.
Lelkünk úszott csillogó varázsban,
Szerelmünk tüze forró éjszakában.

Ablakunkon áthatolt a holdsugár,
Álomtündér is megjelent immár.
Gyönyörködve néztem arcodat,
S reggelig vigyáztam álmodat.

Debrecen, 2015.

Égi fényre dobbant szívem,
Megérezte másik felem.
Angyalszárnyon jött szerelem,
Tündérmese lett életem.

Vívódott sokat a lelkem,
Ámor szólt, elkerülhetetlen.
Jőj hát mámorító érzelem,
Tedd boldoggá az életem.

Ragyogó napra ébredek,
Arcomat érinti kezed.
Tüzesen csillogó szemek,
Egymásra tekintenek.

Áthat angyali szerelem,
Karodba fonódva kedvesem.
Érzés hulláma végtelen,
Tudom TE vagy a végzetem.

Debrecen, 2015.