Szívem közepében,
Életre kell lényed,
Így jelensz meg előttem,
Mitől oly boldog létem.

Nézz reám csak nézz,
Szeretem szemed tüzét.
Sarkcsillagként ragyog rám,
A sötét éteren át.

Mosolyod, mint felkelő nap,
Szívem rögtön lángra kap.
Ajkam csókodra vár,
Tüze éget is már.

Illatod tovaszáll,
Ég felé sóhaj száll,
Bárcsak itt lennél már.

Este mikor lefekszem,
Csillagokkal üzenem,
Jó éjt kedvesem.

Testem alszik már,
Lelkem csak rád vár.
Jössz is felém már,
Az álom ködfátyolán.

Mily csodás e világ,
Itt miénk az egész világ.
Az éjszaka sötétjében,
Nappali fényárad,
Szívünk boldog tüzet áraszt.

E boldog fény, beragyogja álmom,
S kívánom, hogy ily csodát,
Te is álmodj barátom.

Ha jő is a keserű ébredés,
Mind ez csak álom,
Vidd magaddal a fény ragyogását,
Mert ez valóság s nem álom.

Debrecen, 2014.