A Kolibri egy piciny madár,
Ám, gyorsan röpül szárnyaival.
Mindig álmélkodott a Gólyán,
Gondolta vele versenybe száll.

Sokat gyakorolt büszkélkedett,
Hitte erős s repül szélsebesen.
Míg a Gólyának röpte lassú,
Legyőzheti őt váratlanul.

Egyik alkalommal kihívta,
Versenyezzenek Gólya úrral.
A Gólya csodálkozott rajta,
Legyen Kolibri így akarta.

Harmatos reggelen másnap,
Célvonalhoz együtt felálltak.
Győz ki először éri el,
A folyónak túlsó partját.

Kolibri gyorsan felröppent,
Ám, elfáradt a folyó felett.
Vízre hullott szárnyaival
Csapkodott, vergődött mód felett.

Feléje ért a Gólya is,
Megmosolyogta kis Kolibrit.
Látod – látod, hogy megjártad,
Mindenkinek más hol van határa.

Engedd tolladba kapaszkodjak,
Kérte Kolibri alázattal.
Nem bánom mondta a Gólya,
S egyik lábát odanyújtotta.

Majd így repültek együtt át,
A folyónak túlpartjára,
Azóta él a Kolibri
És a Gólya barátságban.

Db. 2019.08.