Atlantisz Aranykora,
Első éden korszaka.
Tökéletes harmónia,
Szeretet és az erő,

Tartotta egyensúlyba.
Ismerték ősi tanítást,
Fénnyel, energiával,
S kristállyal gyógyítást.

Ám, az isteni elvektől,
Elkezdtek távolodni,
Az erő és hatalom,
Kezdett túlsúlyba kerülni.

Az egyensúly felborult,
S természeti katasztrófa,
Elkerülhetetlen volt,
Ősi kultúra lezárult.

Az Atlanti óceán,
Mélyére süllyedve,
Atlantisz elpusztult,
S a legenda fent maradt.

Lemuria titkos föld,
Ők telepatikus úton,
Kommunikáltak egymással.
Közvetlenül, Atlantisz

Mellett helyezkedtek el.
Az atlantiszi mágusok,
Hatalomért vetélkedtek,
A Lemuriaiakkal.

Óhatatlanul, olyan
Nagy kozmikus erőket,
Szabadítottak a földre,
Melynek következménye,

Katasztrófák sorozatát,
Hozta el a bolygóra.
Lemuria is elsüllyedt,
Az Indiai óceán,

Mélye lett temetője.
Így tűnt le egymás után,
Emberiség bölcsője,
Ősi kultúrák léte.

Mu hatalmas ősi föld,
Három területből állt.
Hawaiitól északra,
A déli határa,

Fidzsi –Húsvét szigetek,
Vonalai alkották.
A népeik fényűző
Otthonaikban éltek.

Faragott, nyitott tetejű
Templomokban imádkoztak.
Nagyon műveltek voltak,
Egyetlen hatalmas kőből,

Faragtak ki szobrokat.
Az uralkodó faj szép,
Sötét szemű, sima hajú,
Lágy tekintetű nép volt.

Ám, e föld vulkanikus
Tüzek hamujává lett,
Majd Csendes óceánba 
Süllyedve pusztult el.

Az elsüllyedt világok,
Szellemlégiói,
Szerte inkarnálódtak,
Az egész nagyvilágban.

Db. 2019.04.