A sárga csillagot,
Kötelezően viselned kell.
Hovatartozásod jeléül,
Kabátodra kitűznöd kell.
Ó, miért e szomorú, nehéz sors?
A háború, oly kegyetlenül elsodor.
Nem számít a sok emberélet,
Csak győzhessenek a hadvezérek.
Fájdalomtól ránduló testek,
Kik a csatatéren, mind elestek.
Otthonukban hiába várták őket,
Csak a halálhírük érkezett meg.
Nem volt mind ez elég,
A fajgyűlölet szikrája ég.
Családokat hurcoltak el,
S a tehervagonokon ott volt a jel.
Könnytől áztatott arcok,
Fájdalomtól remegő kezek,
Még utoljára búcsút intenek.
Sípszó hasít a levegőbe,
S a halálvonat elindult a temetőbe.
Megtört szívvel, alázatos lélekkel,
Adózzunk emlékművük előtt tisztelettel.

Debrecen, 2015.