ÜRES A TÉR

Csend illan a térben,
Üresen, fénytelen,
Szürke ködöt lehel,
Némaság ereje.

Eltűnnek a fények,
Elhalnak a szavak,
Dermed a sötétség,
Uralja a teret.

Hűs, nyirkos levegő,
Sodródik a széllel,
Árnyak suhannak el,
Hontalan létezéssel.

Szemfényvesztés fátyla,
Szétoszlik, mint a köd,
A szívek fájdalma,
Végtelen űrt betölt.

Késő az ébredés,
Fénykapuk bezártak,
Marad a szenvedés,
Kinek Ura sötétség.

Debrecen, 2026. 10. 25.