A lélek biztosíték bennünk,
Örök hallhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.

Rácsai töredeznek míg
Végül szerte - széjjel hullanak.
Kirepül az égi madár,
Isten hazájába visszaszáll.

A lélek felüláll anyagon,
Ez a lélek Isten szikrája.
Így lesz az ember hallhatatlan,
Örök szellem, mely nem semmisül meg.

A test változik, alak meggörnyed,
Haj, megőszül, érzékek gyengülnek,
Így pusztítja el anyagot az idő.
Lélekhez nem fér, mert felette áll.

Isten csak azért teremtett
Volna, hogy amit egyik kezével,
Alkotott a másikkal megsemmisítse?
Ha nincs örök élet mi értelme?

Ugyan mivé lenne az ember,
Ha nem élne szíve mélyén,
A viszontlátás gondolata?
A hervadás csak új élet kezdete,

Mely egy végtelen örök virágzás.
Ez a remény megenyhíti,
Megvigasztalja a lelket.
A Menny csodás angyali szentély,

Tiszta szeretet, világosság,
Melyben az értelem fénye,
Összeolvad a szeretettel.
Boldogságnak annál nagyobb,

Örömeit élvezzük, minél
Többet látunk az igazságból.
Világosság és szeretet,
Lélek csak ezek után vágyik.

A földön hiába keressük,
Csak Mennyországban találhatjuk.
A szeretettel itt összekapcsolt
Lelkek, ott sem válnak széjjel.

Isten az örök szeretet,
Ki szeretetben marad vele,
Élő hittel és reménnyel él.
Akik szívtől itt elszakadnak,

Egykor viszontlátják majd egymást,
Nem vesztettük el lelküket.
Földi út vége csak egy állomás,
Mert a halál csak álom csupán.

Db. 2019.08.