Rég múlt idő tovaszáll, Emlékeim között megmaradtál. Bódító Lila akác illata átjárt, A fák egymásba borulva öleltek át. Napsugara vidáman sütött le ránk, Míg a ruhánkat lágy szellő járta át. Elmerengtünk e gyönyörű létben, Egy kis virágot emlékül levágtál nékem. Akkor még nem gondoltuk, Ez lesz tőled az utolsó emlékem. El kellett menned szólított a végzet, Időd itt lejárt az életed már ott éled. Lila akác illatát amikor megérzem, Tudom, hogy most is Te küldöd nékem. Vezessen hát utad szellők szárnyán, Csillagok között boldog pályán. Ha itt az idő megyek várj reám, Addig is Lila akácok között gondolj reám. Debrecen, 2014.