Ember ki a földön élsz, 
Vajon mit remélsz?
Az Univerzum nélkül, 
Életed pusztán mit ér?

Tudod e mi történik holnap?
Vagy az élet hány földi nap?
Nem, semmit sem tudsz!
Évekre tervezel, 
Elfelejtesz örülni, hogy létezel.

Rágódsz a múlton s közben jövőt építed,
Állj meg hát egy percre, 
Élj és nézd a jelened.
A pillanat múlandó múlt lesz belőle,
Sajnálod majd, hogy nem épültél belőle!

Míg az egód szemed elől mindent eltakar,
Az Univerzum téged megtisztult lélekkel akar.
Gyürkőzz neki, hogy múltad miatt vezekelj,
Ne bánts senkit sorsodról csak te tehetel’.

Tanulj meg mindenkit szeretni, elengedni s feledni,
Életed vezetőjéül  jó Istent elfogadni.
Hited megtart majd e göröngyös úton,
S ha majd végcélodhoz érkezel, 
Meggyötört lelkeddel, tisztulásért hálával emlékezel.

Debrecen, 2013.

Az Univerzum legcsodásabb
Bolygója e gyönyörű Földünk.
Fentről kék s zöld színben pompázó,
Arany fénysugara szikrázó.

Ide születtünk, itt létezünk,
Megadott pályánkat itt éljük.
Ide szólít próbatételünk,
Így halad lelki fejlődésünk.

Gyermekként játszunk s álmodunk,
Felnőttként ezt valóra váltjuk.
Ki – ki megvívja maga harcát,
Akaratával halad útján.

Ifjúság tüzes tapasztalat,
Érettkor bölcsesség alapja.
Fiatalon a földi létre
Fókuszál tudat és tekintet.

Ám, idő halad s lélek szava,
Erősebb lesz, mint szívnek szava.
Tekintet már égre fókuszál,
Oda, hol nyugalom s béke vár.

Befutva terhes földi pályát,
Lélek érzi Őshaza vonzását.
Felhők mögött a Szivárvány, 
Örök kristályfényként ragyog át.

Db. 2019.02.

Fejed fölött összegyűltek a fellegek,
Ahogy felnézel már nem látod a kék eget.
Mi egykor gyönyörű kék volt,
Nap sugara szemedbe fényt szórt.

Látóhatár messzeségbe torkolt,
Életedben a remény szikrát szórt.
Jött a vihar feltartóztathatatlanul,
Zápor a könnyet lemosta arcodról.

Visszahúzódva magányodban,
Csöndben csak vártál és vártál,
Vajon kisüt e majd a nap újra,
Leszel e még boldog újra?

Egy reggel amikorra felkelsz,
Veled együtt már a nap is felkelt.
Amint sugara hozzád is elér,
Ráébredsz kaptál még egy esélyt.

Boldog vagy kimondhatatlanul,
S hálás minduntalanul.
Újra csodálhatod a kék eget,
Nap sugara beragyogja életed.

Vigyázz hát az ébredő fényre,
Őrizd meg jól a messzeségbe,
Kísérje utad végig a napsütése.

Debrecen, 2014.

Betegségben vagy hirtelen,
Mindannyian eltávoznak,
Kik a földi pályájuknak,
Végállomásához értek.

Eltávozás körülményét,
Leszületéskor ők maguk
Vállalták fel szeretetből.
Szenvedést a gyengébbekért,

Vagy hirtelen, kíméletből.
A Földi tehertől mentes,
Fénnyel tele világokban,
Lelkük könnyű, felszabadult.

Ne kössük hát őket ide,
Szomorú fájdalmainkkal,
Engedjük el őket szeretettel.
Hadd végezzék odaáltal,

Rájuk szabott munkájukat.
Gyújtsunk gyertyát lelkeikért,
Fény a fénnyel érintkezve,
Megérzik a szeretetet.

Boldogságtól ragyog lelkük,
Mikor imádkozunk értük.
Úr áldását nekik kérjük,
Szeretetben egyesülünk.

Testüket már befogadta,
Visszatértek földporába.
A sírhantjuknál megállva,
Emlékezzünk vándorútjukra.


Db. 2019.09.

A lélek biztosíték bennünk,
Örök hallhatatlanságra.
A test csak porhüvely, ahogyan
Magasra törő sas kalitkája.

Rácsai töredeznek míg
Végül szerte - széjjel hullanak.
Kirepül az égi madár,
Isten hazájába visszaszáll.

A lélek felüláll anyagon,
Ez a lélek Isten szikrája.
Így lesz az ember hallhatatlan,
Örök szellem, mely nem semmisül meg.

A test változik, alak meggörnyed,
Haj, megőszül, érzékek gyengülnek,
Így pusztítja el anyagot az idő.
Lélekhez nem fér, mert felette áll.

Isten csak azért teremtett
Volna, hogy amit egyik kezével,
Alkotott a másikkal megsemmisítse?
Ha nincs örök élet mi értelme?

Ugyan mivé lenne az ember,
Ha nem élne szíve mélyén,
A viszontlátás gondolata?
A hervadás csak új élet kezdete,

Mely egy végtelen örök virágzás.
Ez a remény megenyhíti,
Megvigasztalja a lelket.
A Menny csodás angyali szentély,

Tiszta szeretet, világosság,
Melyben az értelem fénye,
Összeolvad a szeretettel.
Boldogságnak annál nagyobb,

Örömeit élvezzük, minél
Többet látunk az igazságból.
Világosság és szeretet,
Lélek csak ezek után vágyik.

A földön hiába keressük,
Csak Mennyországban találhatjuk.
A szeretettel itt összekapcsolt
Lelkek, ott sem válnak széjjel.

Isten az örök szeretet,
Ki szeretetben marad vele,
Élő hittel és reménnyel él.
Akik szívtől itt elszakadnak,

Egykor viszontlátják majd egymást,
Nem vesztettük el lelküket.
Földi út vége csak egy állomás,
Mert a halál csak álom csupán.

Db. 2019.08.

Minden élet célja,
A fejlődés fokozata.
Bűn – büntetlenül nem maradhat,
Utunk csak előre haladhat.

Szeretetben kiegyenlítődés a feladat,
Elfogadás, megbocsájtás kísérje utadat.
Bántalom, szeretetlenség következménye,
Az ok - okozat törvénye.

S földi világ színpadán,
Szereped vezeklés ám.
Kiegyenlítés a múltért,
Megpróbáltatás a jövőért.

Az előző életek elfedése,
Isten jótéteménye.
Sok kínos emléket borít,
Így a tisztulás útján segít.

A lélek normális élete,
Örök szellemi léte.
Testi lét csak időleges,
Örökkévalóban pillanatnyi test.

Elkísér testi létünk sajátságai,
Előző életek képességei.
Karma lefolyása hullámszerű,
Minden hetedik élet nagyszerű.

Gondolataink, szavaink, cselekedeteink,
Feljegyezve őrzik Akasa lemezeink.
Vigyázzák angyalok serege,
A kozmikus világegyetemben.

Múltból sokat töröl a kegyelem,
Isten így könnyít terheden.
Elég jelen élet kötelessége,
Tökéletlenség elleni küzdelem,
Vállalt életút mindenekfelett.

Debrecen, 2016. 

Sohasem vagy egyedül,
Család, barát vesz körül.
Őrző angyal vigyázz rád,
Ne szomorítson magány.

A szeretetnek fénye,
Engedd feltöltse lelked.
Nyugalom és békesség,
Hagyd, hogy áradjon szerte.

Szíved ajtaján zörget,
Aki legjobban szeret,
Engedd be Őt majd oda,
Had, vezesse életed.

Biztonságot csak Ő ad,
Szeretete hatalmas.
Ismeri gondolatod,
S a karjaiban hordoz.

Örök társad bánatban,
Megvigasztal, felemel.
Higgyél benne meghallgat,
Kérdésedre választ ad.

Jézus lénye kiben él,
Tovaszáll egyedüllét,
Szeretet és békesség,
Áldása tölti el lelkét.

Db. 2019.11.

Ha elmondhatnám, amit nem lehet...
Megértenéd, amit most nem értesz…
Hisz a szavaimat még nem érted…
De félek mire rájössz késő lesz…

Saját árnyékod takarja fényed,
Bozót tüzeitől vérzik szíved.
Szeretetben oltalmat nem találsz,
Pedig lelked mélyén csak erre vágysz.

Szerelemnek tüze el nem érhet,
Amíg lelkedet árnyék fonja be.
Vágyaid csak vágyak maradnak majd,
Hisz az elvarratlan szál ott maradt.

Elmédet vastag burokba zártad,
Nem nyitható, kilincs csak belül van.
A segítség ereje lepereg,
Könnyek közt nézem, egy lélek elveszett.

Debrecen, 2020. 04.

Ismerőseim körében,
nagy divat lett a fészen,
barátomnak bejelöllek,
bár még aligha ismerlek.

Chat – ezgetés, e mailezés,
örömteli ismerkedés.
Ám, jön egy kis félreértés,
rutinból feszről törlés.

Nincs megértés, átbeszélés,
gépies mozdulat az egész,
kirekesztve másik felet,
elköszön, mint ismeretlen.

Indulat lélek mezején,
érzésekre nincs már igény.
Elmarad a lehetőség,
egy kézmozdulat az egész.

Igaz barátság a múlté,
letűnt világ a megértés,
avagy a bocsánatkérés,
elintézési mód, TÖRLÉS!

Debrecen, 2020.02.

Te csak járd az utad hűen,
Ne hagyd bárki eltérítsen.
Az Úr mutat irányt neked,
Ebben mindig biztos lehetsz.

Ember okoskodásának,
Ha elér nehéz fullánkja,
Tépd ki szívedből azonnal,
Ne hagyd, lelked megmérgezze.

Sokszor fáj az elengedés,
Ha marad, lelked is el ég.
Lehúz magához a sárba,
Piszkos lesz lelked ruhája.


Állj ki bátran hited mellett,
Testvért az Úr hozzád vezet,
Ő egy úton jár majd veled,
Így tiszta marad a lelked.

Debrecen, 2020.02.