Halászhajó úszik fel,
A folyónak medrében,
Míg két partjának szélén,
Bozótok fákat ölelnek.

A látóhatár felett,
Tibeti hegyek orma,
Felhőkben láncot alkotva,
Fehér hószőnyeg’ takarja.

Völgyekre ködfátyol hull,
Párás, hűvös szellő fúj,
Levegője ózondús,
S a csend, ural szótlanul.

Barlanglakások sora,
Díszes szőnyeg ajtaja,
Imádkozó oltáron,
Fénylik a gyertya lángja.

A helyet körbe járja,
Füstölőnek illata,
Szerzetes teájával,
A vándort megkínálja.

Tibeti tál visszhangja,
Hegyek akusztikája,
Csilingelve töri meg,
A néma csendességet.

Ima zászlok lengenek,
Ima erejét vigye szél,
A világba szerteszét,
Legyen szeretet, békesség.

Debrecen, 2020.09.