A történet valamikor az 1800-as években játszódott. Stefan az egyik birtokon dolgozott gondnokként. Fiatalos lendülettel és odaadóan végezte a munkáját. Annál inkább, mert szenvedélyesen szerelmes lett a földbirtokos feleségébe.

Igazán gyönyörű teremtés volt, minden férfinak megakadt a szeme rajta. Gesztenyebarna hajának hullámai a kecses vállát takarták. Őzike szemeinek pillantása a szívekig hatolt.

Hans, a férje tudta ezt, hiszen ő sem tudott ellenállni neki. Úgy vigyázott rá, mint egy drága gyémántra. Büszkén feszített mellette, hogy ilyen felesége van. Ráadásul a jelleme is elragadóan kedves és bájos volt. Hans éppen ezért nagyon féltette, a féltékenység zöld szemű szörnye folyton gyötörte.

Stefan annyira vágyakozott utána, hogy szinte az őrületbe kergette a szenvedélye. Mindig igyekezett úgy intézni a dolgait, hogy a közelében lehessen. Legalább láthassa, csodálhassa. Egy pillantását is, ha elkaphatta már boldogságot adott számára. Titkon reménykedett, hogy talán egyszer az övé lesz. Egy – egy bájos mosolya felé, az egekig repítette. Tudatában volt annak, hogy nemcsak a házasság áll közöttük, hanem a társadalmi különbség is. Ennek ellenére az iránta érzett szerelem fogva tartotta szívét.

Hans a munkájával elégedett volt és becsületesen megfizette. Stefan igyekezett megspórolni, amit csak lehetett. Jól titkolta az érzelmeit és a gazda nem is sejtett semmit.

Talán az úrnő, Gertrúd. Biztosan észrevette a szemkontaktusok alkalmával. Ám, csendben hallgatott és nagyon ügyelt arra, hogy semmi olyat ne tegyen, ami felkeltené a férje figyelmét. Tudta, hogy azonnal szemrebbenés nélkül keresztül lőné a vetélytársát. Békésen teltek napjaik. Hans sokszor elment napokra vadászatra a baráti társaságával, vagy kimaradt. Abban az időben ez természetes volt.

Egyik alkalommal, ő hívta meg ezt a társaságot. Óriási vadászatot és ünnepséget szerveztek. Stefannak is bőven akadt dolga, hogy minden rendben legyen. Az egyik vendég, különös figyelemmel viseltetett Gertrúd iránt. Nyilván őt is elvarázsolta.

– Na, csak a gazda észre nem vegye, mert abból igen nagy baj kerekedik – gondolta magában Stefan.

Ez a vendég közben felajánlotta a lovát Gertrúdnak.

– Stefan! Hozd ide a lovamat – kiáltott oda hozzá mivel a saját lovászát nem találta.

Először, vissza akart szólni neki, hogy ez nem az ő dolga. Majd hirtelen felvillant előtte, hogy talán felsegítheti a lóra az úrnőjét. Ezért mégiscsak készségesen elővezette a lovat. Gyönyörű paripa volt az már igaz. Igyekezett kihasználni a lehetőséget és már éppen fel akarta segíteni az asszonyt, mire hirtelen odaugrott a ló gazdája. Az ostorával keményen rávágott Stefanra.

– Nem takarodsz el innét azonnal – ordított rá.

Ekkor a megszégyenüléstől a lelkében forró gyűlölet kezdett izzani a férfi iránt.

Hiszen nem valami alacsony szolga volt a birtokon. Ráadásul pont az imádott nő előtt. Félre vonult a történtek után. Keserves gondolatok gyötörték szívét. Ráébredt, hogy sohasem léphet fel ugyanazokkal a jogokkal, a társadalmi különbség miatt. Akármilyen dicséretes munkát is végez, meg kell hátrálnia.

Határtalan lett dühe és a későbbiekben mindig csak a különbségeket látta. Bármit csinált, elégedetlen volt saját magával és a munkájával. Mindenkit egyre jobban megvetett, akik a ranglistán feljebb álltak tőle. Mindinkább elemésztette a kisebbségi érzés és az irigység. Eddig a munkája után tartotta magát valakinek, de most a keserűség elhatalmasodott a lelkében. A szégyenérzete miatt Gertrúdot is kerülte és nem mert a szemébe nézni. Irtózatos fájdalmat okozott a szívében.

Ez egészen odáig fajult, hogy kerülte az embereket, egyre zárkózottabb és magányosabb lett. Ez persze kihatással volt a munkájára is, amit már nem olyan lelkesen végzett, sőt időnként el is hanyagolt. Így ment ez jó pár évig. Egyszer csak hívatta a gazda.

– Stefan! Nem tudom mi történt, de már nem vagyok megelégedve a munkáddal jó ideje. Gondoltam, hogy csak átmenti jellegű és a korábbiakra tekintettel türelmes voltam veled. Azonban ez már nem mehet így tovább. Holnaptól el vagy bocsájtva, a béredet természetesen megkapod. Ajánló levelet ebben az esetben nem tudok részedre kiállítani.

– Megértettem…, – válaszolta halkan, lehajtott fejjel.

Ezzel Hans elővett egy borítékot és átnyújtotta neki. Stefan elvette a járandóságát. A gazda becsületesen elszámolt vele. Azonban ő sötétnek és kilátástalannak látta a helyzetét.

Leült a fal tövébe, majd minden keserűség, indulat és fájdalom elöntötte a lelkét. Nem látta értelmét a továbbiakban az életének. Hirtelen felállt és felment a padlásra, ahol felakasztotta magát.

A halálát követően nagyon sokáig nem tudta, hogy mi történt vele. Bolyongott a ház körül. Néha szólt az emberekhez, de azok rá se hederítettek. Hosszú ideig érezte a nyaka köré szoruló hurok rettenetes szorítását. Ez égetett, vágott és fulladást váltott ki belőle folyamatosan, amitől nem tudott megszabadulni. Hasonló külsejű, komor szellemek társaságában találta magát. Ezeknek a megjelenése és a rossz kisugárzása borzasztó kínos hatást keltett benne.

Egy idő után tisztább és világosabb helyre került. Itt megdöbbentette, hogy végig kellett néznie az egész életét. Látta minden gondolatát, cselekedetét és érzéseit. A legnagyobb lelki megrázkódtatás az volt számára, amikor a halála napjához ért a szemlélődésben.

Nem sokkal azután, ahogy felakasztotta magát, egy sürgönyt hoztak neki. Ebben az állt, hogy a nagybátyja meghalt, aki külföldön élt és minden vagyonát ráhagyta.

Pár órát kellett volna még várnia, a keserűségén és indulatain uralkodnia, hogy az élete teljesen megváltozzon. A sorsában adott volt a lehetőség arra, hogy álmait és vágyait megvalósítsa, ami után annyira sóvárgott.

Amikor ezt megmutatták a szellemvilágban neki, siránkozott a gyengeségei miatt és átkozta a türelmetlenségét. Belátta gyarló indulatának súlyos következményét. Azt is látta, hogy már előző életeiben is ezek a negatív tulajdonságok kísérték.

Ebben az életében nagyobb elhatározással, önuralommal és igyekezettel kellett volna megszabadulnia ezektől a tulajdonságoktól. A megpróbáltatásai ebben segítették, melyet csak most látott át a szellemvilágban.

Az öngyilkosságával elvesztegetett egy értékes földi életet.  Azt is látta, hogy Gertrúd férje rövid időn belül meghalt. Ő az örökölt vagyonával méltó lehetett volna arra, hogy feleségül vegye az imádott nőjét és tisztességes boldog életet éljenek. Azzal, hogy önkezűleg vetett véget életének, nemcsak ezt a lehetőséget szalasztotta el.

A szellemvilágban eltöltött hosszú, keserű és önvádló gyötrelmek után, az újabb földi életében is ezekkel a meglévő hibákkal kell majd megküzdenie. Ami még rosszabb, hogy a körülményei is még nehezebbek lesznek. Az emberi rangja is alacsonyabb szintű lesz.

Sokat imádkozott a szellemvilágban azért, hogy vallásos családba születhessen, ahol Isten erejével talán képes lesz felülemelkednie a próbatételein.

Nagy érték a földi élet, mert azért adatik a szellem számára, hogy emberi testben megtisztíthassa lelkét a szennytől. Ez által tud szellemileg egy boldogabb fokozatba kerülni. Rengeteg a bűn és a vétek a Földön. Azok, akik nem akarják elhinni, hogy valóban van számadás könnyen vétkeznek.

Csak akkor döbbennek rá tettük következményére, amikor már szemben találják magukat a valós helyzettel. Kell a Földre a világoság azok számára, akik vészhelyzetben vannak a cselekedeteik miatt. A lélek normális élete a szellemi lét, amely örök, és a földi élete vezeklés a múltért és megpróbáltatás a jövőért.

Debrecen, 2023. 08. 23.