Arthur, Franciaországban élt az 1800-as évek táján. Gazdag családba született és férfi ágon, mindenki nagy kártyás volt. Az ükapja még a házukat is elkártyázta. Édesanyja egyedül nevelte fel, mivel az édesapja az adósságai miatt az öngyilkosságot választotta.

Helyes, jóvágású fiatalemberré növekedett. Nagy szoknyavadász hírében állt és ő is rabja lett a szerencsejátéknak. Jól fizető szakmája és állása volt. Eleinte csak kicsiben játszott, de az idő múlásával egyre jobban belemerült.

Édesanyja visszafogta volna, de a már felnőtt férfira nem tudott nagy hatást gyakorolni. Gondolta, ha megnősül a család talán távol tartja az effélétől. Nem is kellett sokáig várnia, mert a szomszéd kisvárosban élő gyönyörű Palomába szerelmes lett a fia.

Talán egy évig udvarolgatott, majd elvette feleségül és családot alapítottak. Arthur úgy tűnt, hogy megváltozott. Felé se ment a kártyás társaságnak. A családjának élt és becsületesen dolgozott. Imádta feleségét és kislányát. Távol tartotta magát minden szerencsejátéktól, hiszen tapasztalta, hogy ez mivel jár.

Paloma vallásos nevelést kapott és templomba járt. Sokat beszélt Arthurnak Istenről, de a férfit hidegen hagyta.

– Drágám, én nem szólok érte, hogy templomba jársz. Azt sem bánom, hogy a lányunkat így neveled. Azonban engem hagyj békén ezzel kérlek.

–  Kedvesem, legalább egyszer gyere el velünk a templomba.

– Nem! Megmondtam!

A férfi hajthatatlan volt. Paloma elszomorodott.

– Nem iszok, nem kártyázok, nem rohangálok más szoknyák után. Becsületesen dolgozok, a szabadidőmet veletek töltöm. Kérlek elégedj meg ezzel.

– Rendben…, megértettem. Többé nem hozom szóba neked – válaszolta könnyes szemmel.

Arthur, édesanyja váratlanul megbetegedett. Paloma hűséges ápolása mellett is romlott az állapota napról – napra. Egy csendes éjszakán átaludta magát.

A férfi annyira elszomorodott, hogy bánatában egyre mélyebben nézett a pohár aljára. Később megtalálta a kártyázó cimboráit, akikkel hajnalokig szórakoztak.

Feleségével sokat veszekedtek, őt kezdte el hibáztatni anyja haláláért. Amikor ittas volt különösen mindenbe belekötött a végén már bántalmazásra is sor került.

Arthur egyre nagyobb tétekben játszott és sokat vesztett. Végül a házat is elkártyázta. Ezen a reggelen nem szólt semmit, vészjóslóan hallgatag volt. Palomának ez feltűnt.

– Arthur! Mi történt? – kérdezte.

A férfi csak hallgatott és kiment az udvarra. Látta gyönyörű kislányát, amint a kutyájukkal felszabadultan játszik. A földre roskadva zokogott és átkozta magát. A felesége ekkor már sejtette, hogy nagy a baj. Odament hozzá, majd átölelte, hiszen mindennek ellenére szerette.

– Paloma! Kérlek bocsáss meg nekem – könyörgött hozzá.

– Mit tettél Arthur?

– A ház…, odalett a ház – válaszolta.

– Istenem segíts meg! Mi lesz most velünk? – tört ki belőle a sírás.

– Nem tudom…, egy hetünk van rá, hogy elhagyjuk. Talán a plébános tud nektek segíteni és addig befogad a parókiára amíg valami megoldást találtok.

– És veled…? Veled mi lesz?

– Á…! Ne törődj velem! Nem érdemlem.

– Te nem akarsz velünk jönni?

– Én be nem teszem oda a lábam. Menj beszélj vele, ott biztonságban lesztek. Most legalább valami hasznát is veszed, hogy ott töltöttél annyi időt.

– Ne beszélj így kérlek.

– Jó…, jó…! Csak menj! Amikor visszajössz én már nem leszek itt, de ne keress. Csomagolj gyorsan és menjetek.

Átölelte feleségét, megcsókolta, majd kislányától is búcsút vett. Paloma és lánya soha többé nem látták.

A plébános segítségével ők egy szegényházba kerültek, ahol az idősek gondozásában segédkeztek. A kedves és jóságos teremtéseket nagyon megszerették. A téli időszakban egy komoly fertőzés ütötte fel fejét.

Sokan meghaltak ekkor. Végül ők is elkapták a kórt, ami megváltotta életüket a szomorú és nehéz sorsuktól.

Arthurnak nem volt elég bátorsága az öngyilkossághoz, így bevonult katonának. Gondolta a harctéren majd életét veszti.

A férfi, azonban túlélte a háborút. Visszatérve értesült felesége és lánya haláláról.

Mélységesen megbánta viselkedését és a lelkiismeret furdalása elől egy másik földrészre utazott. Tovább menekült a tettének szörnyű következményei elől.

Itt elszegődött a szegények közé ápolónak. Ezzel szeretett volna törleszteni a hibáiból valamit. Ám, tüdőgyulladást kapott és ötvenévesen őt is utolérte a halál. A szellemvilágban elhatározta, hogy orvosnak szeretne leszületni, hogy az elkövetett bűneit mind jóvá tehesse.

Debrecen, 2023. 09. 28.